Az 1870-es évektől már bizonyíthatóan nem vagy alig létező galíciai zsidó bevándorlás kérdése miként és miért merült fel újra és újra a hazai politikai vitákban? Elsősorban erre a dualizmus korát és a Horthy-kort egységbe fűző kérdésre kereste a választ Konrád Miklós tudományos főmunkatárs a BTK Történettudományi Intézetben 2022. október 25-én megtartott A galíciai zsidó bevándorlás a magyar politikai diskurzusban 1840–1944 című előadásában. A téma előtörténétnek reformkori szakaszát az előadó mutatja be a BTK Ismerettárában.

A modern magyar zsidóellenes előítéletesség és antiszemitizmus mentális univerzumában a Galíciából vagy Galícián keresztül Lengyel-Oroszországból Magyarországra „beözönlő” – de legalábbis „beszivárgó” – zsidó központi helyet foglalt el. A reform- és dualizmus kori vád szerint az elmagyarosodni nem hajlandó, ám vagyonra törő galíciai zsidó kocsmáros és szatócs taszította alkoholizmusba, döntötte nyomorba, majd kényszerítette végül kivándorlásra a falvak népét.

A Horthy-kori vád szerint a Tanácsköztársaság élén a fajiságából következően magyarrá válni képtelen, ám immár politikai hatalomra szomjas „kazár” vetette rabigába a magyar nemzetet.

Bálint Endre: Öreg zsidó (tempera, papír, 1937) Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Az, hogy a kaftános, szakállas, pajeszos zsidók az évszázados előítéletek és irracionális félelmek kitüntetett tárgyai voltak és maradtak, nem meglepő. Az viszont már jóval inkább, hogy a galíciai zsidó bevándorlókat ostorozók már a dualizmus korában is olyanok ellen emelték fel szavukat, akik lényegében nem léteztek. A keleti zsidó bevándorlás ugyanis az 1860-as évek végére jószerivel teljesen elapadt. 

A történet bevezető fejezetét azonban azok az évtizedek alkotják, amelyek során a galíciai zsidó bevándorlás nagyon is létezett! 

Az előtörténet reformkori szakaszáról szóló teljes cikk itt olvasható a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Ismerettárában.