Megjelent a Világtörténet c. folyóirat 2021. évi 2. száma, amely a Föld első körülhajózása (1519–1522) 500. évfordulója alkalmával Magellán előtt tiszteleg. Arra a hajósra irányítja a figyelmet, akinek újraértelmezése minden korban, így az évforduló idején is időszerű. A szám szerkesztője Rákóczi István, az általa írt bevezető tanulmány itt olvasható, a tartalomjegyzék itt, míg a borító itt látható.

Az összeállításban Rui Loureiro Magellán portugáliai, míg Juan Gil a spanyolországi életszakaszát elemzi. Luís Filipe Thomaz útjának valódi célját, a Fűszer-szigeteket mutatja be. Nem lenne teljes a kép, ha a hajózás nem kapott volna helyet a válogatásban. José Manuel Malhão Pereira írása arra emlékeztet, hogy a korabeli vitorlások elképzelhetetlenül hősies küzdelem árán jutottak át olyan akadályokon, mint a ma Magellán nevét viselő szoros. Az utolsó két tanulmány a „nagy utazás” historiográfiájába vezet át: Consuelo Varela munkája Magellán utazása emlékezetének elsődleges, 16. századi forrásairól szól, Rákóczi István Maximilianus Transylvanusszal és művével kapcsolatban fogalmaz meg interdiszciplináris jellegű, olykor provokatívnak tűnő felvetéseket.

A Fókusz rovatban Balázs Péter a francia forradalom úgynevezett terror szakaszának (az 1793. június és az 1794. július közötti időszak) legújabb historiográfiai megközelítéseit mutatja be. A Műhely rovatban Abdallah Abdel-Ati Al-Naggar azt vizsgálja, hogy Nagy Imre és Kádár János, a két különböző, több helyen érintkező életpályát magáénak tudó magyar politikus miként jelent meg az arab közvélemény előtt. Palotás Zsolt Otmán Hásem, III. Muhammad Szadok bej tunéziai uralkodó különleges képviselője egyesült államokbeli útjának azt a vonatkozását tárja fel a korabeli sajtó alapján, hogy miként fogadták a tunéziai küldöttséget, és a tunéziaiak milyen benyomásokkal távoztak.