Megjelent a Világtörténet című folyóirat 2021. évi 4. száma, amelynek írásai a Magyar Királyság és a Német-római Birodalom kapcsolatait elemzik a 16. század első felében. A szám szerkesztője Péterfi Bence, intézetünk tudományos munkatársa volt. A borító itt látható, a tartalomjegyzék itt, a bevezető pedig itt olvasható.

A lapszámban három olyan tanulmány olvasható, amelyek előadás formájában elhangzottak Intézetünkben a Diplomáciai kapcsolatok a Német-római Birodalom „országai” és a Magyar Királyság között a Jagelló-korban címmel rendezett műhely-konferencián.

Györkös Attila írásában kifejti, hogy a francia–magyar viszonyban rendszeresnek nevezhető diplomáciai érintkezésekről aligha lehetett szó. A 15. század végén, a 16. század elején mindig a Valois-k léptek fel kezdeményező félként. A Magyar és a Cseh Királyság elsősorban amiatt keltették fel a franciák figyelmét, mert közvetlenül a Habsburg-tartományok szomszédságában feküdtek. Két terjedelmes tanulmány egy-egy személy diplomáciai követségével foglalkozik: míg Bárány Attila a Magyar Királyság szemszögéből nézve még a Francia Királyságnál is távolabbi ország, Anglia felől közelít, Sir Robert Wingfield birodalmi követjárásának 1514–1515-re eső időszakát elbeszélve, addig Lakatos Bálint a Habsburgok irányából, a szolgálatukban álló Andrea dal Burgo 1521–1523. évi magyar- és csehországi kiküldetését elemzi. Mindkét szerző mélyfúrásszerű vizsgálatot tár az olvasók elé. Monostori Tibor egy már régebb óta ismert, az utókor által többször félreértett esetet, éspedig Egri Ferencnek az oszmán fogságból való csodás megmenekülését, dél-itáliai letelepedését, majd évtizedekkel későbbi hazatértét dolgozza ismét fel.