Ismertető

Az ELTE TK Jogtudományi Intézete, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézete, valamint a Magyarország és az ENSZ Kutatócsoport szervezésében kerül sor a Jogok a vitrinben című programra, amelynek keretében elhangzik két előadás: 

• Lakatos István: A Kádár-korszak első felének emberi jogi diplomáciája (1956−1975)
• Köbel Szilvia: Az ENSZ-tagság és a vallásszabadság helyzete Magyarországon 1956−1975 között

Időpont: 2025. szeptember 25. (csütörtök) 10 óra 

Helyszín: ELTE TK Jogtudományi Intézet, Tanácsterem, Humán Tudományok Kutatóháza, 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4., T. 0. 25. (T épületszárny fsz. 25.)

Az esemény online is követhető az alábbi elérhetőségen: 

Join Zoom Meeting: LINK. Meeting ID: 836 4683 2381, Passcode: 547595

A meghívó letölthető. 

Az előadásokról:

Lakatos István: nagykövet, emberi jogi tanácsadó, a montenegrói Igazságügyi, Emberi és Kisebbségjogi Minisztérium (Podgorica).

A Kádár-korszak első felének emberi jogi diplomáciája (1956−1975)
Mit kezdhet egy állam azzal, ha egyszerre kell szembenéznie a belső elnyomás vádjával és a nemzetközi elismerés iránti vággyal? Lakatos István előadása a Kádár-korszak első két évtizedének emberi jogi diplomáciáját mutatja be – a forradalom leverésétől a helsinki záróokmányig. Levéltári források segítségével nyomon követi, hogyan próbálta Magyarország kivédeni az 1956 utáni megtorlások miatti éles kritikákat az ENSZ-ben, miként alkalmazta az „ellentámadás” stratégiáját, és hogyan vált a propaganda a diplomácia egyik fő eszközévé.
Igyekszik továbbá megválaszolni, hogyan reagált a Kádár-kormány az ENSZ Közgyűlés Ötös Bizottságának vizsgálatára? Milyen eszközökkel próbálta hitelteleníteni Budapest a nemzetközi jogász- és emberi jogi szervezeteket? Miért vállalt Magyarország úttörő szerepet az apartheid elleni küzdelemben, és hogyan illeszkedett mindez a szocialista tábor stratégiájába?
Ugyanakkor arra is fény derül, hogy Budapest nemcsak reagált, hanem idővel kezdeményező szereplővé vált: részt vett az apartheid elleni küzdelemben, közvetíteni próbált a vietnámi háborúban, és aktívan hozzájárult a nemzetközi emberi jogi normák kialakításához.
A történet végére kirajzolódik egy sajátos kettősség: belül a politikai szabadságjogok szűk keretei, kívül pedig a nemzetközi legitimitás keresése. Ez a kettőség egyszerre teszi ellentmondásossá és rendkívül tanulságossá a korszak emberi jogi diplomáciáját – nemcsak történészek, hanem a mai külpolitikai kihívások iránt érdeklődők számára is.

Köbel Szilvia: habilitált egyetemi docens, rektori főtanácsadó, intézetvezető, Közjogi Intézet, tanszékvezető-helyettes, Alkotmányjogi és Egyházjogi Tanszék, Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar.

Az ENSZ-tagság és a vallásszabadság helyzete Magyarországon 1956−1975 között
Az 1956−1975 közötti időszak a pártállami rendszeren belül sajátos időintervallumot takar. Egyszerre van jelen az egyházpolitikában az 1956-os forradalom utáni megtorlás, majd pedig a konszolidálódás és az enyhülés. Az előadás egyfelől bemutatja, hogy Magyarországnak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez történő csatlakozása idején mi jellemezte hazánkban az állam és az egyházak kapcsolatát, valamint a lelkiismereti és vallásszabadság alapjogát.
Mindezeket a folyamatokat természetesen nem vonatkoztathatjuk el a nemzetközi kontextustól. Ezért az előadás másfelől arra fókuszál, hogy az ENSZ-tagság mennyiben befolyásolta az állam és az egyházak viszonyát érintő pártállami stratégiát, amely megmutatkozott az egyházpolitikai párthatározatokban, majd államigazgatási döntésekben is.
Ebből következően a vallásszabadság helyzetében változás állt be, ami tetten érhető például új vallásfelekezet törvényes elismerését vagy az egyházak nemzetközi kapcsolatait illetően.