A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának júliusi számában kutatócsoportunk tagja, Borbás Benjamin Apasági vélelem című írását közöljük.

 Apasági vélelem

1404 szeptemberében a poroszországi Thorn (Toruń, ma Lengyelország) városának tanácsa különös levelet intézett a magyarországi Kassa elöljáróságához, beszámolójuk szerint egyik ifjú polgártársuk, bizonyos Fellensparre János négy tanút, köztük nagybátyját, Fellensparre Jakabot is maga mellé állítva vallotta, hogy a Lublin János néven jelenleg Kassán élő férfi neki és három testvérének az apja, s hozzávetőleg 12 évvel korábban családját és Thorn városát hátrahagyva költözött át a Magyar Királyság területére. Ráadásul az idősebb Fellensparre János – merthogy Thornban még így ismerték – magával vitte a családi vagyont, tudniillik 200 márkát és egyéb kincseket. A polgárai érdekeit szem előtt tartó thorni városvezetés ezért felkérte Kassa városát az ügy kivizsgálására, és arra, hogy – amennyiben a vád igaznak bizonyul – szólítsák fel az apát, aki immáron az ő joghatóságuk alá tartozó polgár, hogy gondoskodjék elhagyott gyermekeiről, miként az atyai kötelessége, s ne fossza meg őket jogos örökségüktől. S hogy az ügynek a thorni tanács kellő nyomatékot adjon, a kérdéses levél átadását a kassai városházán személyesen a panaszosra, vagyis az ifjabb Fellensparre Jánosra bízták.
Persze Kassa város tekintetes tanácsa enélkül is kellő komolysággal és szigorral kezelte a kérdést. Nem mulasztották el kihallgatni polgárukat, Lublin Jánost, aki váltig állította, hogy semmit nem tud az esetről és a történet csupán hazug koholmány, hiszen sem az ellene valló porosz személyeket nem ismeri, sem felesége és gyermekei nincsenek és soha nem is voltak Thornban. Állítását alátámasztandó hangsúlyozta, hogy már sok éve él jó hírben és békességben a magyar városban, és eddig sem Thornból, sem pedig máshonnan nem kereste fel őt senki Fellensparrékkal kapcsolatban, pedig az eltelt időben már több thorni polgár is megfordult Kassán. Mivel azonban Lublin János választott magyarországi városának elöljárói nem igen tudtak a kereset tárgyában igazságot tenni, János jobbnak látta felkeresni Thorn városát, hogy személyazonosságát igazolja, ami azonban nem is volt annyira magától értetődő eljárás a középkorban.
A thorni látogatásra készülve Lublin János az alsó-sziléziai Boroszlóból (Wrocław/Breslau, Lengyelország) és a tőle 30 kilométerre észak-keletre fekvő Oelsből (Oleśnica, Lengyelország) is begyűjtött olyan iratokat, melyek személyét tisztázhatják. Az 1385. október 9-én kelt és Boroszló városa által Kassa számára kiállított okirat valószínűleg akkor keletkezhetett, amikor Lublin János Kassára kívánt beköltözni. Boroszló tanúsította, hogy a dokumentumot felmutató személy, Lublin János, Boroszló város polgára, aki iránt a kassaiak legyenek jóakarattal és mindenben segítsék őt. János tehát Boroszlóból költözhetett Kassára, s a személyét igazoló ajánlólevelet a befogadó város, Kassa nemcsak megőrizte, de azt 19 évvel később Lublin rendelkezésére is bocsátotta személyazonosságának tisztázásához.
A másik irat ezzel szemben kifejezetten a gyermekelhagyással kapcsolatos vádak kapcsán keletkezhetett. Nagy valószínűséggel Lublin János 1405. április 26. körül érkezett meg Thornba, de előtte még útba ejtette Oelst, ahol az 1405. április 21-én kelt iratban a város tanácsa a közeli falu bírójának és esküdtjeinek tanúvallomásai alapján igazolta, hogy a férfi a közeli „Elich” faluban született törvényes házasságból, nem pedig Thornban. Az oelsi tanács kinyilvánította azt is, hogy az ifjú éveiben tisztességesen, becsületesen és erényesen viselkedő János szülei és barátai is a tanácstagok számára jól ismert személyek, s a férfivel szemben megfogalmazott vádakról nem értesültek.
Miután Lublin János megérkezett a poroszországi kereskedővárosba, Thornba, ahol a helyi tanács előtt kezdetét vette meghallgatása, be is mutatta Boroszló és Oels városok leveleit, ráadásul az ifjabb Fellensparre mellett tanúskodó négy thorni polgár – akik vélhetően jól emlékeztek a valódi Fellensparre Jánosra – egybehangzóan kijelentették, hogy Lublinban nem ismernek rá a keresett személyre. Röviddel ezután a thorni tanács előtt az érintett felek két-két thorni polgár kíséretében újra megjelentek, s tudtul adták, hogy az ügyet közvetítők útján megbeszélték és tisztázták. Együttesen kinyilatkoztatták, hogy idősebb Fellensparre János nem azonos a Kassán lakó Lublin Jánossal, az ifjú pedig bocsánatot kért az alaptalan vádaskodásért. Feltehető, hogy Lublin János anyagi kártérítésben is részesült: kompenzálták az őt ért kellemetlenségekért, a becsületbéli sérelmekért, valamint a hosszú út és az eljárás során felmerült költségeiért.
Vajon milyen esélyei lehettek annak, hogy az egykor eltűnt apát a Thornnal szoros kereskedelmi kapcsolatban álló Kassán sikerüljön felkutatni? Kassa a 14. század közepétől aktív kapcsolatot ápolt a poroszországi kereskedővárosokkal. Kassa kereskedelmének virágkora az I. Lajos király uralkodása (1342–1382) alatti időszakra tehető. 1361-ben Kassa rendkívül széles körű lerakatjogot kapott, amely feljogosította arra, hogy megállítsa és megvámolja az Oroszországból, Lengyelországból, valamint ezek melléktartományaiból érkező árukat. Ez a kiváltság különösen értékes volt, mivel a város ekkorra már élénk kereskedelmet folytatott Krakkóval, Boroszlóval, Danziggal és nem utolsó sorban Thornnal. Éltek olyanok, akik Kassán és Thornban egyaránt rendelkeztek ingatlannal. Éppen az ifjú Fellensparre feltűnése előtt, 1404 augusztusának végén kelt Kassán egy levél, melyben a város vezetői kérték Thorn azon polgárait, akiknek Kassa városában van házuk, fizessék meg az adót Zsigmond magyar király (1387–1437) rendelete értelmében, ha ezt nem tennék meg hat héten belül, a kassai tanács eladja ingatlanjaikat.
A Boroszlóból érkező Lublin János tehetős emberré vált Kassán és a porosz és más országokkal folytatott távolsági kereskedelem aktív részeseként leginkább posztóval üzletelt. Legalábbis erre utal Kassa városának bírósági ügyeit tartalmazó Acta iudiciaria, amelyben 1394. február 14-án tűnik itt fel, amikor is arra kötelezték, hogy egy bizonyos Prechtel Jánosnak 182 forintot és 1 grosst, 1 vég slachtuchot (bálák, a nagyobb posztókötegek csomagolására szolgáló, fele részben gyapjúból, fele részben lenből készült anyag) fizessen meg. Szintén Kassán élő feleségét 1395-ben két alkalommal is említik. 1398 februárjában 242 forintnyi nemesfémért cserébe Lénárd kassai bíró elzálogosította számára faluját, a Kassa közelében fekvő Richterdorfot. Az 1398 és 1403 közti időszakban legalább négy különböző szőlőt, illetve kerteket, szántóföldeket birtokolt Kassa környékén. 1403 elején három szőlőjét krakkói kereskedőknek zálogosította el, 135 illetve 51 forintért. Mindezeket figyelembe véve, Lublin Jánosnak nemcsak gazdasági hitelessége okán, de nős kassai polgárként is elemi érdekében állott, hogy becsületét tisztázza.

Borbás Benjamin

Kezdőképünkön: Kassa a 17. században. Lucas Schnitzer metszete, 1650–1670 körül (slovakiana.sk)

A cikk elkészítést pedig NKFIH TKP-2021-NKTA-15. sz. projekt támogatta.
Felhasznált források és irodalom:
Archiwum Państwowe w Toruniu, Akta miasta Torunia.
Acta iudiciaria civitatis Cassoviensis, 1393–1405: das älteste Kaschauer Stadtbuch. Szerk. Ondrej R. Halaga. München 1994.
Ondrej R. Halaga: Košice–Balt: Výroba a obchod v styku východoslovenských miest s Pruskom (1275–1526). Košice 1975.