Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613–1629) trónra lépésének 400. évfordulója kapcsán Intézetünk tudományos tanácsadójának, Pálffy Gézának a Népszabadság 2013. november 6-ai számában figyelemre méltó írása jelent meg a fejedelem tevékenységének új megközelítéseiről. A cikk – az elmúlt negyedszázad új kutatási szempontjai és eredményei alapján – egyúttal reagál a 20. századi magyar történelem egyik legkiválóbb ismerőjének, Romsics Ignác akadémikusnak a Népszabadság október 19-i Hétvége mellékletében közölt nagy Bethlen-tanulmányára is. Munkatársunk írásának online változatát itt olvashatja.

Az új kutatások alapján Pálffy Géza azon véleményének ad hangot, hogy a magyar történetírás számos képviselője napjainkban már nem osztja a leegyszerűsített, csak vagy pró, vagy kontra Bethlen-képet. Ez számottevő árnyalásra szorul, hiszen az újabb vizsgálatok a fejedelem uralkodását már saját lehetőségei és teljesítménye alapján ítélik meg. Ezek ismeretében kiemelten hangsúlyozza, hogy a függetlenség kivívását, a török kiűzését vagy a két magyar állam egyesítését csupán az utókor történetírói és politikusai kívánták meg Bethlentől. Uralkodása idején, a harmincéves háború közepette az egymás ellen küzdő két nagyhatalom (a Habsburg és az Oszmán Birodalom) ellentétes oldalán, a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség esetében ezeknek komoly realitása nem volt. Ezt az átírhatatlan alapképletet még egy oly tehetséges uralkodó, diplomata és hadvezér sem változtathatta meg, mint amilyen Bethlen volt. Saját országa, az Erdélyi Fejedelemség szemszögéből ugyanakkor Bethlen páratlanul nagyot alkotott. A történész szerint a fejedelem kiemelkedő sikereit elsősorban végletekig pragmatikus reálpolitikája hozta, amelynek köszönhetően ő még komoly ambícióinak is képes volt határt szabni. Ennek alapvető szerepe volt abban, hogy uralkodása Erdély aranykora lett, maga Bethlen pedig a fejedelemség egyik legsikeresebb uralkodójává vált.

„Mindezek ismeretében Bethlen Gábor méltán tartható a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának. Tevékenységét azonban csak akkor láthatjuk az eddigieknél reálisabban, ha ezt nem fekete-fehérben szemléljük, és az új kutatások alapján letisztítjuk a rárakódott mítoszoktól, kuruc–labanc és református–katolikus kliséktől, valamint későbbi aktuálpolitikai elvárásoktól. A 400 éves jubileum idején talán végre eljöhet az idő, hogy az igen sikeres reálpolitikát folytató, páratlan tehetségű fejedelem uralkodását a maga sokszínűségében vizsgáljuk.” – véli írásában a történész.