Aranybulla 800

Az 1222. év folyamán három személy váltotta egymást a Magyar Királyság legjelentősebb világi méltóságában, a nádoriban: előbb a már 1219 óta hivatalban lévő Szák nembéli Barc fia Miklós volt a nádor, őt váltotta Csanád nembéli Vejte fia Tódor, hogy aztán a sort a méltóságában egészen 1226-ig megmaradó Kán nembéli Gyula zárja. A három nádor feltűnése olyan gyorsan változó politikai viszonyokra enged következtetni, amelyek jellemzésére a „viharos” kifejezés éppen alkalmasnak tűnik, hiszen II. András uralkodásának három évtizede alatt egyetlen más évben sem kényszerült rá arra, hogy kétszer is átszervezze a királyi tanácsot.

Az Aranybulla számos olyan rendelkezést írásba foglalt, melyek semmiféle kapcsolatban nem álltak a korábbi évek királyi politikájával. A legtöbbjük olyan kérdéseket szabályozott, melyek a középkor folyamán bárhol és bármikor felmerülhettek.

Az Aranybulla jó néhány cikkelye foglalkozik az ország kormányzatában kulcsszerephez jutó világi méltóságviselőkkel kapcsolatos kérdésekkel. A rendelkezések némelyike összefüggésben áll II. András reformjaival, mások ellenben olyan előírásokat fogalmaznak meg, amelyek nem hozhatók kapcsolatba azokkal, mivel politikai töltettel nem rendelkeznek, a leggyakrabban azonban e két jellemző együttesen jelentkezik.

Az Aranybulla szövegében csupán néhány, meglehetősen szűkszavú rendelkezés foglalkozik a királyi kincstárat érintő ügyekkel, melyeket — mai kifejezéssel élve — gazdaságpolitikai intézkedéseknek neveznénk. Ez azért feltűnő, mert az élet ezen területét szintén jelentős reformok alakították át II. András uralkodása idején, már az 1222 előtti időszakban. Az Aranybullába bekerült rendelkezések egytől-egyig fajsúlyos kérdésekkel foglalkoznak, miközben közös jellemzőjük, hogy egyetlen esetben sem fejtik ki a rendelkezés hátterében meghúzódó változásokat a maguk teljességében, sokkal inkább csupán egy-egy elem előtérbe állítása jellemzi a szövegeket.

Aligha képzelhető el II. Andrással vagy korával foglalkozó történeti munka, melyben ne jutna hangsúlyos szerephez a király birtokadományokkal kapcsolatos politikája. II. András birtokadományozási gyakorlatának páratlan bőkezűségét gyakran az uralkodó könnyelmű tékozlásaként szokás értékelni.

A fehérvári gyűléssel kapcsolatban feltűnő „szerviensek” szó a korszak sajátos társadalmi csoportjának tagjaira, a királyi szerviensekre vonatkozik. A „királyi szerviens” kifejezés a 13. század első harmadában, azaz éppen II. András uralkodásának idején született meg a maga sajátos tartalmával, hogy aztán évtizedeken át egy pontosan meghatározható társadalmi csoport megnevezéseként legyen használatos.

Az Aranybulla első rendelkezése azzal az intézménnyel kapcsolatos, melyet a történettudomány és a történeti köztudat egyaránt „székesfehérvári törvénynap”-ként tart számon. Hasonlóan Székesfehérvár középkori történetének számos más jelenségéhez, ez is félreérthetetlen kapcsolatban áll Szent István személyével.

Az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója alkalmából adott interjút Zsoldos Attila akadémikus, Intézetünk kutatóprofesszora a Magyar Tudományos Akadémia honlapjának. A riport, amelynek címe Egy elfeledett, majd évszázadokon át hivatkozott, ám sokszor félreértett dokumentum, 2022. február 21-én jelent meg, teljes szövege pedig itt olvasható.