1231 őszétől kezdve az Aranybulla immár két változatban is létezett, s ezek létrejöttének körülményeiben számos hasonlóság figyelhető meg, amint arról már szó esett. Annál nagyobbak a különbségek az 1222. és az 1231. évi Aranybulla utóéletében.
II. András 1231-ben újra kiadta az Aranybullát: a régi és az új változat megszületésének körülményeiben megannyi hasonlóság figyelhető meg. A törvényt ez alkalommal is oklevélként öntötték formába, melynek eredeti példánya szintén nem maradt ránk; a szöveget egy 1232. évi átírás őrizte meg.
Az Aranybulla szövegének elemzése egymásnak ellentmondó értelmezésekre vezetett, különösen a régibb történeti irodalomban. Volt, aki az Aranybulla megszületésében a király adománypolitikáját ellenzők győzelmét látta, más ellenben éppen az adományokat elnyerők diadalát vélte felfedezni a törvényben, melynek legfőbb eredményeként a királyi hatalom megerősítése éppúgy szóba került, mint annak korlátozása.
Az 1222. év folyamán három személy váltotta egymást a Magyar Királyság legjelentősebb világi méltóságában, a nádoriban: előbb a már 1219 óta hivatalban lévő Szák nembéli Barc fia Miklós volt a nádor, őt váltotta Csanád nembéli Vejte fia Tódor, hogy aztán a sort a méltóságában egészen 1226-ig megmaradó Kán nembéli Gyula zárja. A három nádor feltűnése olyan gyorsan változó politikai viszonyokra enged következtetni, amelyek jellemzésére a „viharos” kifejezés éppen alkalmasnak tűnik, hiszen II. András uralkodásának három évtizede alatt egyetlen más évben sem kényszerült rá arra, hogy kétszer is átszervezze a királyi tanácsot.
Az Aranybulla számos olyan rendelkezést írásba foglalt, melyek semmiféle kapcsolatban nem álltak a korábbi évek királyi politikájával. A legtöbbjük olyan kérdéseket szabályozott, melyek a középkor folyamán bárhol és bármikor felmerülhettek.
Az Aranybulla jó néhány cikkelye foglalkozik az ország kormányzatában kulcsszerephez jutó világi méltóságviselőkkel kapcsolatos kérdésekkel. A rendelkezések némelyike összefüggésben áll II. András reformjaival, mások ellenben olyan előírásokat fogalmaznak meg, amelyek nem hozhatók kapcsolatba azokkal, mivel politikai töltettel nem rendelkeznek, a leggyakrabban azonban e két jellemző együttesen jelentkezik.
Az Aranybulla szövegében csupán néhány, meglehetősen szűkszavú rendelkezés foglalkozik a királyi kincstárat érintő ügyekkel, melyeket — mai kifejezéssel élve — gazdaságpolitikai intézkedéseknek neveznénk. Ez azért feltűnő, mert az élet ezen területét szintén jelentős reformok alakították át II. András uralkodása idején, már az 1222 előtti időszakban. Az Aranybullába bekerült rendelkezések egytől-egyig fajsúlyos kérdésekkel foglalkoznak, miközben közös jellemzőjük, hogy egyetlen esetben sem fejtik ki a rendelkezés hátterében meghúzódó változásokat a maguk teljességében, sokkal inkább csupán egy-egy elem előtérbe állítása jellemzi a szövegeket.
Aligha képzelhető el II. Andrással vagy korával foglalkozó történeti munka, melyben ne jutna hangsúlyos szerephez a király birtokadományokkal kapcsolatos politikája. II. András birtokadományozási gyakorlatának páratlan bőkezűségét gyakran az uralkodó könnyelmű tékozlásaként szokás értékelni.
1. oldal / 2
