Bevezetésként Fodor Pál főigazgató bemutatta a professzort és eddigi pályafutását. Ovidiu Ghitta a Babes-Bolyai Egyetem filozófia karának dékánja, a kolozsvári Közép-Európa Tanulmányok Intézetének igazgatója, kutatási területe többek között az erdélyi katolicizmus, a vallások szerepe a térség életében. Legfontosabb munkája: „Egy egyház születése”. Fodor Pál elmondta, nagy öröm és megtiszteltetés számunkra a román kolléga látogatása.
A román nyelvű előadás (címe: Egy „szabálytalan összeírás tanulságai. Simon tományi [Szatmár megye] görög katolikus lelkész összeírása 1773-ból) értelmezésében és a későbbi beszélgetés fordításában Jakó Klára segédkezett. Ovidiu Ghitta elmondta: sokszor járt Budapesten, jól ismeri például a Magyar Országos Levéltárat, de intézetünkben még sohasem tett látogatást, és köszönettel fogadta el a megtisztelő lehetőséget.
Szatmár megye levéltárában az 1773-as évre beosztva található Tomány falu lakosságának román nyelvű összeírása, szerzője Simon pópa, a helység „parókusa”. Ő jegyezte fel a családfők és feleségük neveit, a gyerekek születését, az esküvőket, a keresztelőket és a halálozásokat. A vármegyei román papok rendszerint hasonlóképpen összeírták a gondjukra bízott híveket. Ugyanazon levéltári állagban vannak a szomszédos falvak összeírásai is, találhatósak olyanok is, amelyek nem románul, hanem latinul íródtak. A megye déli részén is hasonló töredékes leírásokat találunk magyar, román vagy latin nyelven.
A rendszeresen (először cseh és osztrák területen) elrendelt összeírások a birodalom felrázását, erősítését célzó reformok részeként jelentek meg a 18. század közepén. Ezekben jelezni kellett a társadalmi hovatartozást és a vallást is. A statisztikák a vármegyék lakosságszerkezetét, a nem nemesi lakosság létszámát és összetételét (felekezet, nem és kor) voltak hivatottak elemezni. Tudatosan nem foglalkoztak a kiváltságos lakosság jellemzőivel, viszont fontos információ szolgált számukra például a házasulandók hovatartozása és életkora.
Az összeírás terve összefüggéseiben jól megragadható,és a magyarországi vármegyék tervezett reformjával hozható kapcsolatba. Szolgabírók, püspökök, lelkészek kaptak volna nagy szerepet ebben a folyamatban. 1768-ban kezdődött az összeírás, és végül a vártnál lassabban haladt a vármegyék és a birodalom vezetésének lassú, kelletlen együttműködése miatt. Így 1771-re is még csupán a vármegyék fele szolgáltatta be a szükséges információkat. A sikertelenség ellenére 1772-ben a Helytartótanács újabb összeírásra vállalkozott, melyben ezúttal az etnikai hovatartozás is szerepelt.
A helyi papságnak és a vármegye vezetésének együttműködve kellett kialakítania majd összesítenie a statisztikákat. Nincs tudomásunk arról, hogy a román papság mozgósítása ez ügyben kinek a feladata lehetett, de az egyszerűsített, összesített „űrlapokat” egyértelműen a vármegyei vezetéstől kapták.
Ekkoriban a birodalom egyre inkább megpróbálta bürokratikus gépezete részévé tenni, adatgyűjtésre használni a helyi papságot. Az összeírás a papság helyzetét, éves jövedelmét is felmérte, miközben kimutatta a felekezeti többség és a kisebbségek arányait.
A lelkészeket megbízták a népességmozgásokra utaló, lélekszám-növekedésre és -csökkenésre vonatkozó adatok összegyűjtésével is. A feljegyzésekben már jellemző a vezetéknevek használata, egyértelműen ezzel igyekezett a közigazgatás megkülönböztetni az adófizetőket. A keresztnevek elsöprő többsége keresztény eredetű, bár felbukkannak például állatnevek is.
Simon tományi pap összeírása kiemelkedik a hasonló anyagok közül, értékesebb a többinél, mert a feladatot egyéni módon végezte el, mindenképpen emberi dimenziót kívánt adni az adatoknak, amivel, bár az összeírás kereteit áthágta, jó szolgálatot tett az utókor tudósainak.
A vizsgált korszakban lassan-lassan és botladozva bár, de a magyarországi görög katolikus papság megbarátkozott az információgyűjtés új, írásbeli, központi előírásokat betartó formájával.
Ezután Fodor Pál megköszönte az érdekes, az anyagokról készült felvételekkel és a környék térképeivel illusztrált előadást, melyet kérdések és beszélgetés követett.

Péterfi András