A Magyar Tudomány Ünnepe keretében a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi és Művészettörténeti Intézete együttműködésében 2015. november 6-án az MTA BTK és az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont épületegyüttesének történeti–művészettörténeti sétával egybekötött bemutatóján vehettek részt az érdeklődők.

A nagy múltú épületkomplexum bemutatását Galavics Géza akadémikus, művészettörténész kezdte. Bevezetőjében a 18. században történt változásokról beszélt. A Mária Terézia uralkodása alatt megkezdődött folyamat – a Nagyszombati Egyetem 1777-es Budára költöztetésével a budai Várba települt az első országos intézmény – II. József tízéves uralkodása alatt vett nagyobb lendületet. A nem közhasznú tevékenységet végző szerzetesrendek feloszlatásával a kalapos király megszerezte a ferencesek (ma a TTI épületszárnya) és a klarissza rend kolostorát és templomát (ma a Művészettörténeti Intézet Könyvtára és az MTA TK Politikatudományi Intézet épületrésze), amelyek az épületegyüttes magját alkotják. II. József a korábban szakrális tereket országos hivatalokkal kívánta felváltani: először a Helytartótanács költözött be a volt klarissza templomba, melynek tornyát visszabontották, a belsejét pedig beszintezték és a funkciónak megfelelő helyiségeket alakítottak ki benne.
Továbbsétálva az épületegyüttes másik belső udvarába megtudhattuk, hogy a még be nem fejezett kolostort Országháznak szánták. Az Akadémia mai díszterme adott otthont az 1790-es (szeptembertől már Pozsonyban folytatódó), az 1792-es és az 1807-es diéták alsóházának. A felsőház terme – az azóta bekövetkezett sok átépítés miatt már nem látható – a korábbi templom és az Országház utca (előtte Sütő utca) között helyezkedett el. A Díszteremben az országgyűléseken kívül bálokat tartott Buda lakossága, ebből kaphattunk egy kis ízelítőt, amikor a reformkort idéző, Rózsavölgyi Márk szerezte zeneműből meghallgathattunk egy részletet. A művészettörténeti séta a mai Régészeti Intézetben fejeződött be, illetve a lépcsőházban található Bernáth Aurél-freskó bemutatásával. A Helytartótanács hajdani tárgyalójában Bálint Csanád akadémikus, az intézet korábbi igazgatója elevenítette fel a Régészeti Intézet beköltözésének történetét.
Fónagy Zoltán, intézetünk tudományos főmunkatársa a különböző helyszíneken a művészettörténeti előadások után érdekes történelmi adalékokkal gazdagította ismereteinket. Elsősorban az épületegyüttesben korábban működő intézmények egymásutánját vázolta fel, például az 1867 után itt helyet kapó Belügyminisztériumét. Mindezek mellett tett egy rövid, de annál érdekfeszítőbb kitérőt a budai Vár csatornahálózatáról, ehhez kapcsolódóan pedig a TTI épülete és a Mária Magdolna-templom között megtalálható Artemisz kút kálváriáját ecsetelte. A történész a Helytartótanács egykori tanácstermében az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc épületet érintő eseményeivel folytatta élvezetes beszámolóját. A Várba tartó tömegek leírása, a márciusi ifjak cselekedetei sokkal közelebbinek tűntek ott, ahol Nyáry Pál kezessége mellett döntés született Táncsics szabadlábra helyezéséről.
A mintegy két és fél órásra sikeredett épületbejárást Soós István ny. tudományos főmunkatársunk zárta le. Előadást tartott a volt ferences étkezőben, a mai Jakobinus Teremben. A helység névadója az itt lezajlott per a magyar jakobinus mozgalom résztvevői ellen. Részletes beszámolót hallhattunk a per menetéről, a vádlottak, köztük Martinovics Ignác és társai celláiról, a per alatti ülésrendről, sőt láncaik hosszáról is.
Az évszázados épületegyüttest át-meg átszövi a történelem – erről az újszerű és rendkívül alapos kalauzolásnak köszönhetően a mintegy 70-75 fős hallgatóság minden tagja megbizonyosodhatott.

 Detre András