A február első napján bemutatott Lovakon, nyergekben végre a történelmi ismeretterjesztésnek azt a szintjét hozza, amit a néző (és persze a korszak) megérdemel, írja a VálaszOnline. Ez az első rövidfilm a 10. századról, amit szakkutatók és hagyományőrzők közösen készítettek, és amiben a publikum valóban történelmi hűséggel megelevenedő honfoglaló harcosokat láthat. 

Egy népről sokat elmond, hogyan gondolkodik elődeiről és eredetéről, és az ilyen szőrszálhasogatásnak tűnő apróságokból derül ki, hogy a Lovakon, nyergekben készítői a lehető legjobb hozzáállást választották: amennyire csak lehet, úgy bemutatni a múltat, ahogyan volt. (A film megrendelője az ELKH Magyar Őstörténeti Kutatóközpont és PPKE Régészettudományi Intézet volt, gyártója a Digitális Legendárium.) Márpedig a hiteles élőkép nem műanyagból és fantáziából, hanem leletpontosan dolgozó rekonstruktőrök segítségével épül, akiknek egy-egy eszköz vagy ruha valóságos használati tárgy, nem színpadi kellék vagy fali dísz. Az elmélet (régészet, történetírás) és a gyakorlat (reenactment, történelmi újrajátszás) embereinek együttműködése az utóbbi 5-10 évben jutott el arra szintre, hogy ezt így le lehessen forgatni. E folyamatban kulcsszerepet játszott a film ötletgazdája és producere, Türk Attila régész és szövegírója, Sudár Balázs történész, turkológus, hagyományőrző. 

Ez a 28 perces rövidfilm az első ismeretterjesztő mozgókép a korszakról, amit a szakkutatók és a hagyományőrzők közösen készítettek, és amiben a néző – ami a felszerelést és annak használatát illeti – történelmi hűséggel megelevenedő honfoglaló harcosokat lát.

A teljes cikk itt olvasható.

További cikkek a témában: