Nyolcvankét kutató nyerte el 2022-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet, köztük Kecskés D. Gusztáv és Tringli István, intézetünk tudományos tanácsadói is.
Fotó: Szigeti Tamás/MTA
A kiemelkedő tudományos munkásságukat egy doktori műben összegző, eredményeik egy kiemelt részét pedig sikeresen megvédő kutatók március 28-án vehették át az MTA Székház Dísztermében a rangos cím megszerzését igazoló oklevelet.
Az ünnepélyes oklevélátadásról az MTA honlapján olvasható részletes beszámoló.
A BTK Történettudományi Intézet munkatársai közül az MTA új doktorai:
Kecskés D. Gusztáv, a BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója akadémiai doktori értekezése az 1956-os magyar forradalmat követő menekülthullám nemzetközi dimenzióit vizsgálja, elsősorban a nemzetközi szervezetek szerepére fókuszálva. A disszertáció az első olyan magyar nyelvű szintézisnek tekinthető, amely feltárta az 1950-es évek menekültkezelésében a nemzetközi kormányközi és NGO-szereplők professzionalizálódásának és kooperációjának folyamatát. Rávilágít annak a hidegháborús kegyelmi állapotnak az összetettségére, amely az 1956-os magyarok gyors és hatékony befogadását, illetve tartós integrációját lehetővé tette. Hangsúlyozza, hogy a már korábban is ismert okok (humanitárius ideák, hidegháborús propaganda, a nyugati lakosság szimpátiája, gazdasági megfontolások stb.) mellett a segélyszervezetek és az egyes országok kormányzatának sikeres együttműködése is döntő jelentőségű volt. Azt is sikeresen érzékeltette, hogy az UNHCR és a Vöröskereszt egyaránt a hidegháborús szabályokhoz alkalmazkodó, határozottan Nyugat-barát és hangsúlyosan humanitárius elveket valló entitásként tevékenykedett. A magyar menekültválság idején egyfajta hidat képeztek a két pólus között, bizonyítva ezzel a vasfüggöny operatív (segélyek) és mentális (pl. repatriálásban, keresőszolgálatban való részvétel) átjárhatóságát. Az értekezés további fontos megállapítása, hogy a nemzetközi szervezetek magyar menekültekkel kapcsolatos aktivitása a Kádár-rendszer konszolidációjára is hatást gyakorolt. A dolgozat emellett számba veszi a dekolonizáció és az európai migrációs politika összefüggéseit és kölcsönhatásait is.
Tringli István, a BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója akadémiai doktori értekezésében egy a társadalom- és a jogtörténet metszéspontján elhelyezkedő, a középkori élet mindennapjait átszövő jogintézményt, jelesül a hatalmaskodást vizsgálta közel fél évezredes idősíkon. Az 1526 előtti magyar hétköznapok szerves részét alkotó hatalmaskodás jogintézményét a jelölt teljesen új megvilágításba helyezte azáltal, hogy ráirányította a figyelmet arra, miszerint a középkori mindennapok szerves részét alkotta a jogos erőszak alkalmazása. A szerző a középkori világ megváltozását, ezzel párhuzamosan a hatalmaskodások megszűnését a kora újkori állam kialakulásához, az erőszak monopolizálásához kapcsolta. A hiánypótló doktori műben Tringli István az önhatalmú jogérvényesítés és hatalmaskodás magyar középkori történetének teljességre törekvő feldolgozását végezte el, amely jelentős új eredményekkel gyarapította mind a hazai, mind pedig a nemzetközi középkortörténeti kutatásokat, de emellett a jog- és a néprajztudomány számára is új ismereteket kínál.
Az MTA új doktorainak teljes névsora és rövid bemutatása ezen az oldalon olvasható.
