A Magyar Tudományos Akadémia honlapján jelent meg beszélgetés Horváth Sándorral, intézetünk Jelenkortörténet osztályának vezetőjével az általa irányított MTA-BTK Lendület Munkaformák Kutatócsoport tervezett kutatóprogramjáról, amely valóban hiánypótló eredményeket hozhat.


Kelet-Közép-Európában a munka és munkahelyek története mindig meghatározó jelentőségű volt az emberek életében, ily módon az ipari munkásság társadalomformáló ereje is megkerülhetetlen. Ennek ellenére a magyar történettudományi kutatások meglepően keveset foglalkoztak eddig a 20. századi ipari munkahelyi kultúrák és a társadalomtörténet összefüggéseivel. Ennél még kevesebben vizsgálták korábban az úgynevezett hivatalos és nem hivatalos (hibrid) munkahelyi kultúrákat, vagyis a fusit, a maszekolást. Az emberek többsége mindig is nagyobb kedvvel és nagyobb hatékonysággal végezte a hivatalos állása mellett vállalt mellékes munkáit, így ezek társadalomformáló ereje sem elhanyagolható. E jelenség ugyanúgy igaz az ipari munkásságra, mint a szellemi munkát végzőkre.

horvath sandor tii800Horváth Sándor

Az MTA-BTK Lendület Munkaformák Kutatócsoport a munkahelyi kultúrákat vizsgálja a magyar szocializmus időszakára koncentrálva, ugyanakkor kutatni fogják az akkori jelenségek előzményeit is hosszú időtávon.

„Nem teszünk úgy, mintha azok az állapotok, amelyek 1945 után a szocialista időszakban létrejöttek, teljesen gyökértelenek lettek volna a társadalomban

– érvel Horváth Sándor, az MTA-BTK Lendület Munkaformák Kutatócsoport vezetője.

– Számos korábbi hagyomány élt tovább búvópatakként vagy egyéb formában. Azt szeretnénk megérteni, hogy a különböző munkaformák, amelyek egymás mellett léteztek a szocialista korszakban, milyen háború előtti előzményekkel bírtak. Így gyakorlatilag a 20. század elejétől kezdve vizsgáljuk a folyamatosan változó munkahelyi kultúrákat.”

A teljes cikk a Magyar Tudományos Akadémia honlapján itt olvasható.