VÉGZETTSÉG

Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest), Bölcsészettudományi Kar, MA, történelem, magyar (1998)

TUDOMÁNYOS FOKOZAT

PhD, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest), Bölcsészettudományi Kar (2003)

MUNKAHELYEK, BEOSZTÁSOK

MTA Történettudományi Intézet

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet (2012–) tudományos főmunkatárs

EGYÉB TUDOMÁNYOS KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉG

Hajnal István Kör

European Urban History Association

International Planning History Society

MTA Bolgár–Magyar Vegyesbizottság

International Association for Southeast European Anthropology

DÍJAK, KITÜNTETÉSEK

Hanák Péter-díj (2001)

KUTATÁSI TERÜLET

20. századi társadalomtörténet

Mindennapok története a szocialista korszakban, jelenkortörténet-írás kérdései

Várostörténet, szocialista városok, ifjúságtörténet, szociálpolitika, kollaboráció

Sztálinváros, fiatalok szubkultúrái, sajtó, rendőrség, Budapest, lakáselosztás, szegénység

KUTATÁSI PROJEKTEK

Élmunkások és sztahanovisták (1995–1997)

Munkástanácsok, Nagy-Budapesti Központi Munkástanács (1997–1998)

Szocialista városok, mindennapi Sztálinváros (1999–2004)

Fiatalok és hatalom, mindennapok története (2004–)

Új társadalmi identitások és életforma Magyarországon 1945 után (OTKA 2005–2008)

Társadalmi gondoskodás és szociálpolitika (2007–)

Kollaboráció és mindennapok (2010–)

COURAGE. Kulturális ellenállás és ellenkultúra. Az ellenzékiség öröksége az egykori szocialista országokban

Részletesen:

Kollaboráció és mindennapok

Miért nem fogadja be a magyar kollektív emlékezet a szocialista korszakot?

A kérdésre adott egyik lehetséges válasz az emlékezet működésének módjában rejlik. Hiszen emlékezni és felejteni nem csupán tabusítással, elhallgatással, hanem „félrebeszéléssel”, meseszövéssel (konfabulációval) is lehet. Ebbe a körbe soroljuk a magyar társadalom kollaborációjáról kialakult egyik legnépszerűbb téma, a III/3-as ügynökök és listáik körül kialakult vitákat, amelyeknek immár a populáris kultúrában is megtalálható a lenyomatuk. A romantikus és messianisztikus elbeszélésmódot követő, „ön-sorsrontó” magyar önkép ideális táptalajra lelt az ügynökügyekben, egyúttal lehetőséget teremtett a szocialista korszakkal kapcsolatos meseszövésre is. Mintha „az ügynökök” kapták volna azt a szerepet, hogy vezekeljenek a társadalom kollaborációval együtt járó tetteiért.

A kutatás célja, hogy meghaladja ezt a megközelítésmódot, és a kollaboráció nemzetközi szakirodalmában felmerülő problémák irányába terelje a kérdésről szóló közbeszédet. Ennek érdekében olyan témákat és élettörténeténeteket választottunk a kutatás tárgyául, amelyek a korszakban élt emberek tapasztalataihoz visznek közelebb, így teszik átélhetőbbé és érthetőbbé a mai napig a társadalmi kapcsolatokban és habitusokban élő múltat.

Hogyan változtatta meg az emberek mindennapi kapcsolatait a szocialista korszakban a háború alatti és a szocialista korszakbeli kollaboráció? Milyen mélyen hatolt be a totalitárius rendszer az egyes emberek magán- és közéletébe?

A kutatás hipotézise, hogy nem csupán az egyéni élettörténetek és kapcsolatrendszerek alakultak át, hanem a közösségek konfliktuskezelési és érdekérvényesítési módjai, valamint emlékezési stratégiái is megváltoztak. Ennek vizsgálata érdekében nem csupán az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában tervezünk kutatásokat folytatni, hanem felhasználjuk a korabeli népbírósági és a szocialista korszakhoz kapcsolódó bírósági iratokat is. Előfeltevésünk, hogy a kollaboráció hasonlóan mély nyomokat hagyott a társadalomban Magyarországon is, akárcsak Nyugat-Európában, ahol a témakörben már korábban megindult a tudományos és közéleti párbeszéd.

A besúgókkal kapcsolatos moralizáló beszédmód összefügg a jelenkor-történeti kutatásokat domináló totalitárius paradigmával. Az állambiztonsággal foglalkozó munkák többsége abból indul ki, hogy az állambiztonság irányító és ellenőrző tevékenysége az állam és társadalom minden fontos területét áthatotta. Az állambiztonsági iratokon alapuló munkák sora mutatja, hogy a rendszer célkitűzéseit tekintve lehetett ugyan totális, ám korántsem volt mindentudó és nem lehetett mindenható sem. Hipotézisünk, hogy az emberek nem csupán passzív elszenvedői voltak a rendszernek, hanem döntéseikkel maguk is alakították körülményeiket.

A kutatás célja, hogy a kollaboráció kérdéskörének tudományos vizsgálatával érthetőbbé tegye, miként válhatott valaki a szocialista korszakban kollaboránssá, hogyan hatott ezzel környezetére, és miként változott meg emiatt az emberek mindennapi élete és emlékezete. A kutatásban részt vevők egy-egy részterület és/vagy egyéni élettörténet forrásainak összegyűjtésével és feldolgozásával járulnak hozzá a kutatás megvalósításához. Az eddig elsősorban a politikatörténetben és „ügynökvadászatban” hasznosított állambiztonsági és bírósági iratok gyűjtésén és feldolgozásán kívül interjúk készítését is tervezzük. Ez azért is sürgős, mert a háborút követő évtizedek szemtanúi már idősek, így hamarosan nem lehetséges megszólaltatásuk. A kutatás elsődleges célja a kollaboráció folyamatát érthetőbbé tevő források összegyűjtése, publikálása és elemzése tanulmánykötetben és monográfiákban.

 
Új társadalmi identitások és életforma Magyarországon 1945 után (OTKA 49595)

 
Mindennapi szociálpolitika Budapesten

A kutatás a Kádár-korszak szociálpolitikájának mindennapos társadalmi gyakorlatokra kifejtett hatását vizsgálta. Mindezt a városi közigazgatás szintjén keletkezett iratok alapján, ugyanis egyedül e dokumentumok szintjén került kapcsolatba a „kérvényező” és a „gondoskodó állam” hivatalnoka, ezen a vizsgálati terepen a hivatalnokok a mindennapos ügyintézés terhétől sújtva voltak kénytelenek az emberek állami juttatásait szabályozni és felügyelni. A téma kutatására az iratanyag bősége és a közigazgatás hierarchizáltsága mellett azért Budapestet választottam, mert a városi igazgatás kiépültsége lehetővé tette, hogy a szociálpolitikai intézmények majd minden válfaja virágozzék a fővárosban (szemben a vidéki városokkal).

Előfeltevésem az volt, hogy részben annak köszönhette a rendszer a társadalmi bázisát, hogy az általa megteremtett, az államtól látszólag egyre lazábban függő, mégis tartósan az állami újraelosztásból legnagyobb arányban részesülő társadalmi csoportok váltak a nyugati jóléti rendszert sajátos formában megvalósító „szociálpolitika” kegyeltjeivé. Emellett a társadalombiztosítás kiterjesztése és a lakáselosztási rendszer változása biztos hátteret nyújtott azok számára, akik a második gazdaságban szerzett jövedelmüket az állami juttatásokkal egészíthették ki. A kádári szociálpolitika ennek függvényében olyan társadalmi bázist növelő politikai eszközként és nyelvhasználati módként is meghatározható, amely folyamatosan a „társadalmi igazságosságra” hivatkozva a rendszer stabilitását növelte. Így a „társadalmi egyenlőtlenségek” növekedése a szocialista korszakban korántsem gyengítette a rendszer támogatottságát, sokkal inkább erősítette.
Ifjúsági lázadás a hatvanas években

A Kádár-kor egyik kulcskérdése volt, hogy képes-e olyan generációkat teremteni, amelyek a rendszer bázisaiként szolgálhatnak. Ennek érdekében a hatalom különböző szintjei mindent megtettek annak érdekében, hogy felügyeljék és befolyásolják a fiatalok szocializációjának folyamatát. Mégis – úgy tűnik – a hatalomhoz és a hivatalos ideológiához hű fiatal generáció létrehozása kudarcot vallott, még akkor is, ha a fiatalok különböző csoportjai más-más értékek mentén élték meg a korszak mindennapjait.

A szocialista korszak mindennapjainak elfogadásához hozzájárult, hogy megváltozott a társadalom önképe. A háború után született generáció számára a szocialista állam létezése és abszurdnak is vélhető szabályai már természetesek voltak. A szocialista korszak megváltoztatta a fiatalok mindennapjait és a fiatalkori szocializációt. Az ifjúság reprezentációja alkalmas volt arra, hogy metaforikus szerepet töltsön be azoknak a társadalmi változásoknak a megjelenítésére, amelyek a második világháborút követően történtek. Emiatt a fiatalok és az ifjúság fogalmának használata fontos ideológiai eszközzé vált szerte a világban. A háborút követő évtizedek ifjúsági lázadása, különösen az 1968-as generáció megteremtése hozzájárult ahhoz, hogy az ifjúsági kérdés egyre gyakrabban kerüljön a hatóságok látóterébe. A kutatás egyik fő célkitűzése az volt, hogy érthetőbbé tegye miért vált az ifjúsági kérdés oly fontossá, és miként hatottak egymásra a fiatalok és a hatalom intézményei.
A városi lakosság életformája az ötvenes években: mindennapi Sztálinváros

Mitológiai példák óta foglalkoztatja az emberek fantáziáját, hogyan lehet a semmiből várost, a pusztából civilizációt teremteni. Sztálinvárosnak kellett volna lennie a legszocialistább városnak Magyarországon, lakóinak a legszocialistább embereknek a szocialista államban. Egyúttal a település szimbolizálta a kaput a Régi és az Új, a Jó és a Rossz között, talán ezért is gondolták sokan, hogy az, aki belépett ezen a kapun, felhagyott minden reménnyel. Joggal merül fel a kérdés, hogy az állam szinte mindent meghatározni szándékozó törekvéseivel szemben miként voltak képesek megőrizni a város lakói viszonylagos szabadságukat és autonómiájukat, ami minden normatív rendszerre hivatkozó uralmi rendszerben alapvető kérdés. Sztálinváros lakóinak történetén keresztül nemcsak a szocializmus mindennapokra gyakorolt hatása, hanem a diktatúra határai, az embereknek a hatalommal szembeni önfejűsége is érthetőbbé válhat. Azok a határok, amelyek az emberek mindennapjainak és életformájának keretét adják akkor is, mikor belépnek egy számukra újfajta életformát jelképező kapun, mint amilyen ez a város volt.

TANÍTÁS

Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest), Bölcsészettudományi Kar, Társadalomtörténeti doktori iskola (megbízott előadó: 2006–)

TANULMÁNY- ÉS KUTATÓUTAK

Humboldt Egyetem, Berlin (2001)

Collegium Hungaricum, Bécs (2003)

Columbia University, New York (2007)

Mellon fellowship, Institute for Human Sciences (IWM), Bécs (2009)

NYELVTUDÁS

angol, német, orosz

MÉDIASZEREPLÉSEK

MTV, ANNO, 2012. január 16.

MTV, Kortárs, 2012. február 22.

MTV, Lesz egyszer egy ifipark? 2011. december 18.

Magyar Narancs, 2012. február 16. – Interjú. Járt nekik. Horváth Sándor történész a Kádár-korszak szociálpolitikájáról

Könyv a Kádár-kor lakáspolitikájáról, MTI 2012. február 28.

Inforádió, Aréna

A „Két emelet boldogság." Mindennapi szociálpolitika a Kádár-korban c. könyv sajtója (Mozgó Világ)

A „Két emelet boldogság." Mindennapi szociálpolitika a Kádár-korban c. könyv sajtója (168 Óra)

2012. április 13. Berkó Pál

2012. március 28.

2012. március 28.

2012. február 16.

2012. február 28.

2012. február 22.