2024. május 23-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen rendezték meg a Szegedi Információtörténeti Műhely 12., Mérés és mérték – információtörténeti tükörben című konferenciáját, amelyen előadást tartott Vörös Boldizsár, intézetünk tudományos főmunkatársa „a közönség éppenséggel nem tombolt elragadtatásában”. A színházi siker mérésének problémái Herczeg Ferenc Tillájának 1918–1919-es előadásainál címmel.

A rendezvény programja itt tekinthető meg.

Az előadó több, 20. századi magyar színművészeti lexikon sikermeghatározását ismertetve idézte Bálint Lajos kritikus, író, dramaturg 1930-as megállapítását, amely szerint Magyarországon „egy darab 40-50 előadása már nagyon komoly sikert jelent”. Majd Vörös Boldizsár szólt arról, hogy a színházi siker mérésének problematikáját igen jól lehet vizsgálni Herczeg Ferenc 1918 őszén, a budapesti Belvárosi Színházban bemutatott, Tilla című alkotásának korabeli fogadtatásánál. A Tilla az 1918. november 22-i premiertől 1919. január 3-ig 50 előadást ért meg, majd lekerült a műsorról. Ez – figyelembe véve Bálint idézett megállapítását – nagyon komoly sikert jelentett. A kritikusok részéről azonban Herczeg művének fogadtatása meglehetősen vegyes volt; az előadást általában dicsérték. (Az író maga nem is kiemelkedő sikerről számolt be évtizedekkel későbbi, Hűvösvölgy című visszaemlékezésében: „a közönség éppenséggel nem tombolt elragadtatásában”.) Az ismert szerző új darabja előadásának fogadtatásáról rendelkezésre álló sok korabeli forrás – néhány, eddig még megválaszolatlan kutatói kérdéssel együtt is – elősegítheti nemcsak a Tilla sorsának, hanem az eseten túlmutatóan, általánosabb érvénnyel is, a színházi siker mérésének, az azt elősegítő különböző mozzanatoknak a vizsgálatát is. A kutatásnak az előadásban bemutatott részletei, a felvetett kérdések jól jelzik, hogy milyen sokféle – köztük kulturális, politikai – tényező járulhat hozzá egy mű fogadtatásához.