A 16–17. századi magyarországi és erdélyi politika világának megértésekor az egyik legfontosabb körülmény, amit figyelembe kell venni, az Oszmán Birodalomnak a korabeli keresztény Európáétól számos helyen markánsan eltérő politikai rendszere. Az oszmán adófizetői státusz finom árnyalatainak elemzéséhez – beleértve az általa létrejövő kötelezettségek gyakorlati megvalósítását, de ugyanúgy az általa biztosított előnyöket is – a legjobb módszer több ilyen helyzetbe került államalakulat összehasonlítása. Az intézetünk tudományos munkatársa, Kármán Gábor szerkesztésében, a Brill gondozásában megjelent Tributaries and Peripheries of the Ottoman Empire című kötet egy 2015-ben, intézetében szervezett konferencia anyagára épül, amely már a második volt azok sorában, ahol különböző oszmán adófizető államok történetének kutatói számolhattak be eredményeikről.

Az első, 2013-ban megjelent kötet az adófizető államok és a birodalmi központ viszonyát járta körül, a jogi státusz, illetve a diplomáciai és katonai együttműködés területeire összpontosítva. A most megjelent könyv a fókuszt a határvidékre helyezte át, a hat országból érkező tizenhárom szerző írásai az adófizető államok uralkodóinak egymással, illetve a birodalom külső területein levő tartományok helytartóival fenntartott kapcsolatait elemzik. A szerzők nyolc különböző oszmán vazallusállam esetét vizsgálják, amelyek között a klasszikusan vizsgált államok (Erdély, Moldva, Havasalföld, Raguza és a krími tatár kánság) ezúttal helyet kapott a Thököly Imre által alapított, mindössze három évig fennálló Felső-Magyarországi Fejedelemség, de az 1670-es évek kozák Ukrajnája és dagesztáni államalakulatok is. A szerzők között intézetünk több munkatársa is szerepel. Jakó Klára az erdélyi keleti diplomácia együttműködését vizsgálta a moldvai és havasalföldi adminisztrációval; B. Szabó János az 1630-as évek elején I. Rákóczi György és a magyarországi hódoltság politikai elitje közötti kapcsolatok elemezte; Sudár Balázs az egri vilájetet vizsgálta, elsősorban az oszmán hatalmi rendszerben neki osztott szerepét, az Erdélyi Fejedelemség szemmel tartását; végül Kármán Gábor az erdélyi diplomácia szerepét mutatta be a felső-magyarországi vazallusállam bukásában Thököly Imre 1685. évi letartóztatásának elemzése révén.