+36 1 224 6755   

mtakk logo

BTK Történettudományi Intézet

horthy-korszak2Intézetünk Horthy-korszak témacsoportja Revíziós sikerek – reintegrációs gyakorlatok Magyarországon 1938–1945 címmel műhelykonferenciát rendezett. A tanácskozáson az előadások – utalva az eddigi eredményekre is – elsősorban a jövőbeli kutatások irányára koncentráltak.


horthy-korszak1Szarka László, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa, a témacsoport vezetője bevezető megjegyzésekkel indította el a programot. A revízió eredményeként visszacsatolt területek története, kutatása iránti igény 1989 után jelent meg erőteljesen, részben a köztörténeti, részben a helytörténeti kutatásokban, amelyek óriási lendülettel indultak meg, és eredményeikkel jelentős előrelépést jelentettek. Különösen Erdély esetében zajlottak és zajlanak fontos kutatások a nemzetiségi kérdésről, a külpolitikáról, a szociális kérdésekről, nagyrészt az erdélyi kollégák részéről, de hazai történészek is hozzájárultak a téma felderítéséhez (például Ablonczy Balázs munkája Észak-Erdélyről). Kiemelhető még a mikrotörténet művelése. A kutatásokban rengeteg a tennivaló, egyrészt a visszacsatolt területek történetét, viszonyait mélységében külön-külön és összességében, összehasonlítva is rendszerezetten kell kutatni, a kapcsolattörténet mellett külön figyelemmel a társadalomtörténetre, a mindennapok történetére, a reintegrációs folyamatokra, a konfliktusokra. Nem elhanyagolható kutatási téma mindezek mellett az anyaország és a visszacsatolt területek viszonya, valamint az, hogy az elcsatolt területek milyen tapasztalatokat szereztek 1918 után az új államban, milyen módon indult meg az ottani magyarság önszerveződése, és az milyen következménnyel járt a visszacsatolást követően. Lehetőséget kell teremteni az együttműködésre a hazai és határon túli magyar szakemberek és intézmények között, illetve az adott ország szakembereivel és intézményeivel is. Az eredményeket pedig idegen nyelven is publikálni kell.

L. Balogh Béni (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) A második bécsi döntés következményei 1940–1944 címmel főként kutatástörténeti vázlatot ismertetett és kutatási irányokat határozott meg. A második bécsi döntés ugyan demográfiailag szintén vitatható határokat húzott, de nem jelentett rosszabb megoldást a trianoni határoknál – Erdély bonyolult viszonyai közepette lehetetlen „igazságos” határt húzni. Erdély mindkét felében maradtak kisebbségek, amelyek szinte „túszok” lettek az ottani államhatalom számára. A döntést Németország és Olaszország hozta, Magyarország és Románia pedig aláírta, függőségbe kerülve ezzel a két nagyhatalomtól. A döntés háborús körülmények között született, így nem maradhatott tartós. Balogh szerint az észak-horthy-korszak3erdélyi magyarság vizsgálata csak a dél-erdélyi magyarság kutatásával együtt vezethet eredményekre, valamint az észak-erdélyi románság kutatásával. Balogh előadásában felsorolta mindazon kutatókat (többek között Ablonczy Balázs, Balogh Béni, Bárdi Nándor, Egry Gábor, Tóth-Bartos András, Sárándi Tamás) és publikációkat, amelyek a visszacsatolt területek történetével, viszonyaival foglalkoztak az utóbbi évtizedben, és amelyek jelentős dokumentumokat is közöltek a reintegrációval kapcsolatban. Összegzésként hangsúlyozta, hogy az utóbbi tíz évben fontos alapkutatások kezdődtek el a témában, és jelentős monográfiák jelentek meg, de a megkezdett munkát mindenképpen tovább kell folytatni, a helyi levéltárakban is. Kiemelte az összehasonlító elemzések fontosságát a nemzetiségpolitika, a társadalmi, gazdasági, politikai kérdések terén, valamint a magyar, román, szász és zsidó népesség esetében is.

Hornyák Árpád (MTA BTK TTI) Magyar idők a Délvidéken 1941–1944 címmel a téma feldolgozottságáról, illetve a kutatás lehetséges irányairól beszélt. Hangsúlyozta, hogy a Délvidék története nem annyira feltárt, mint Erdélyé. Egyelőre főként A. Sajti Enikő munkássága képezi a Délvidék sorsának részbeni feldolgozottságát, a további kutatások kiindulópontját. Hornyák – valamennyi visszatért terület vonatkozásában – a vizsgálandó tematikába emelte a birtokpolitikát, valamint a kisebbségpolitikát. Utóbbi kérdésben viszont kiemelte, hogy a Délvidéken belül is külön kell vizsgálni az egyes területeket, hiszen például a Muraköz viszonyai jelentősen eltértek a bácskaitól. A visszacsatolt területeken élő kisebbségekkel kapcsolatos politika nem volt egységes: a magyar közigazgatás másként viszonyult a „régi” szerbekhez, mint az 1918 után odaköltözőkhöz, illetve a helyi németség más jogokat élvezett, mint a szerbek. 1941-ben a Bánát német megszállás alá került, így az ottani magyarság sorsa, kisebbségi helyzete sajátos képet mutat, amit szintén érdemes vizsgálni. A források felderítése fontos része a kutatásnak, a hivatalok dokumentációját feltétlenül át kell tekinteni. Megemlítette a témában már publikáló hazai fiatal szakemberek nevét is (Demeter Gábor, Radics Zsolt például a gazdasági reintegrációt, Valastyán Balázs a magyar kormányok földbirtok- és telepítéspolitikáját vizsgálta), és az együttműködés lehetőségét a Magyar–Szerb Történész Vegyes Bizottsággal.

Fedinec Csilla (MTA TK Kisebbségkutató Intézet) Kárpátalja 1939–1945 címmel főként a terület kutatásának hiányosságait és nehézségeit sorakoztatta fel. Kárpátalja soha nem rendelkezett önálló államisággal, területe hatalmas birodalmakhoz tartozott, igazából a megnevezése sem egységes, a különböző meghatározások különböző felfogásokat takarnak a térséggel kapcsolatban. Kárpátaljáról különböző nyelveken már jelentős szakirodalom létezik, de nagy probléma, hogy a különböző nyelveken megszülető munkák kevéssé vesznek tudomást a más nyelvű feldolgozásokról. (A hatalmas ukrán nyelvű szakirodalomban például nem jelennek meg a lengyel, szlovák, orosz, magyar nyelvű munkák eredményei.) Fedinec Csilla hangsúlyozta az együttműködés szükségességét, a közös munka jelentőségét, a párbeszéd kialakításának, egymás munkái megismerésének fontosságát – minderre egy jó példa éppen saját, ukrán szerzőtársával írott magyar és ukrán kétnyelvű vaskos kötete Kárpátalja történetéről. A további kutatáshoz felhasználható források között említette a személyes naplókat, amelyek a kortársak szemszögéből világíthatják meg a történéseket. Kiemelte a dokumentumok alapos, újbóli vizsgálatának, az eredeti szövegek reinterpretációjának fontosságát, mert a térségről készült alapművek jó része elavult forrásértékelésen alapul. Még fontos alapkutatások hiányoznak Kárpátalja történetének és viszonyainak felderítéséhez, főként a visszacsatolás idejéből. Külön problémát jelent Kárpátalja kutatásában, hogy a különböző (nemzeti) történetírások párhuzamos értelmezéseik révén egymással versengő és ellentétes narratívákat jelenítenek meg, ami további gátja a kutatásnak.

Janek István (MTA BTK TTI) Nemzetiségi politika az első bécsi döntés után Magyarországon és Szlovákiában című hozzászólásában elmondta, hogy ennek a témának már jelentős szakirodalma van, de még kevéssé kutatott szelete a háborús propaganda összehasonlítása. A szlovák–magyar kapcsolat levéltári forrásainak kiadását lehetséges vállalkozásként értékelte. A két ország közötti viszonyt Szlovákia részéről a sérelmi politizálás határozta meg, a revíziós igények hangoztatása és a kisebbségi létbe került szlovákok iránti aggodalom. Az akkori, a szlovák sajtóban és propagandában megjelenített Magyarország-képet a „reakciós” és a „feudális” jelző gyakori használata jellemezte. Janek kutatási témának ajánlotta a szlovák, magyar, román revíziós tervek összehasonlítását, valamint a nemzetiségpolitika összehasonlítását.

Simon Attila (Fórum Intézet – Selye János Egyetem) A felvidéki reintegráció kutatási tapasztalatai és feladata címmel tartott rövid összegzést. Új könyve kapcsán ugyanis áttekintette a korábbi kutatásokat, és szembesült a kutatandó kérdéskörökkel. Eddig Tilkovszky Lóránt, Szarka László, Sallay Gergely, Popély Gyula munkái vizsgálták a bécsi döntés következményeit, és ezek a művek jó kiindulópontot jelentenek a további kutatásokhoz. Simon néhány pontban foglalta össze azokat a kérdéseket, amelyekkel szerinte érdemes foglalkozni; hangsúlyozta, hogy a visszacsatolt területek története Magyarország történetének része, a magyar viszonyokat tükrözte, de némiképpen más megvilágításban. Meg kellene vizsgálni, vajon miként készült fel a két fél (a magyar államhatalom és a visszacsatolt területek) a visszacsatolásra, mit tudtak egymásról? Mit tudott a magyar társadalom a Felvidék viszonyairól, és mit tudtak ott az anyaországról? Felkészült-e a magyar államapparátus a Felvidék kormányzására? Meg kellene vizsgálni a politikai élet színtereit, a különböző magyar kormányok eltérő elképzeléseit, az integrációs törekvéseket. Mindehhez szükséges a közigazgatási anyagok feltárása, a központi és megyei iratanyagok átvizsgálása. Figyelni kell a korabeli gazdasági, társadalmi és szociálpolitikai problémák sokaságára a visszacsatolt területeken is (elszegényedés, az elit problémája, földviszonyok stb.). Hasznos lenne feltárni a visszacsatolt területeken dolgozó hivatalnokok életpályáját is (archontológia), mivel ennek eredményei is közelebb vinnének a központ és a Felvidék kapcsolatának jobb bemutatásához. Fontos kérdésnek tartotta még a visszacsatolás utóéletének, hatásainak, következményeinek felderítését.

Stark Tamás (MTA BTK TTI) A zsidóság helyzete és sorsa a visszacsatolt területeken címmel egy újabb problémakört vezetett be: a zsidók állampolgárságának kérdését a trianoni, majd a visszacsatolások utáni változások következtében. Stark áttekintette, miként változtak az állampolgársági szabályok, illetve hogyan érvényesültek ezek a zsidók tekintetében a különböző államok területén. A trianoni határokon túlra került lakosok általában megkapták az adott állam polgárságát, de az 1910 után a területre beköltözöttek nem, akik így hontalanok lettek. A hontalanok optálhattak (Magyarországra költözhettek), vagy visszahonosításukat kérték, de ehhez magyar állampolgárságú felmenőket kellett igazolni. A Kárpátaljára 1910 után menekült galíciai zsidók így horthy-korszak4sem cseh, sem magyar állampolgárságot nem kaptak.
A bécsi döntésekkel visszacsatolt területek lakói magyar állampolgárságot kaptak, de csak azok, akik igazolni tudták 10 éves folyamatos helyben tartózkodásukat. Észak-Erdélyben mindenki magyar állampolgárságot kapott, aki román állampolgárként állandó lakhellyel rendelkezett. Ugyanakkor 1938-ban a romániai zsidók elvesztették román állampolgárságukat, közülük kb. 70 ezer került Észak-Erdélybe, hontalanként. A második zsidótörvény szerint a zsidók nem kaphattak honosítás során állampolgárságot, ez hasonlóan történt Romániában és Lengyelországban is. A meginduló deportálások mindenhol a hontalanokkal kezdődtek.

Turbucz Dávid (MTA BTK TTI) A Horthy-kultusz a visszacsatolt területeken címmel alapkérdésként azt fogalmazta meg, vajon a revíziós sikerek miatt csúcspontján lévő Horthy-kultusz a visszacsatolt területeken is ugyanúgy megjelent-e, mint az anyaországban. Turbucz eddigi kutatásai azt mutatják, hogy az országgyarapító vezér személyét ezeken a területeken is hasonló tiszteletben tartották, sőt a visszacsatolás napját vagy Horthy bevonulásának idejét is megünnepelték. A koreográfia is hasonló volt, ugyanazokkal a szimbólumokkal és motívumokkal jelenítették meg a vezért, a nemzeti egységet, azzal a különbséggel, hogy erőteljesen hangsúlyozták: a visszatért területek most már ugyanúgy a „nagy család”, a nemzet részei, mint Trianon előtt.

Zeidler Miklós (MTA BTK TTI) A „kis magyar világ” kutatásának főbb állomásai és további lehetőségei címmel összegezte az eddigi kutatásokat, a tanácskozás eredményeit, és maga is megfogalmazott újabb lehetséges irányokat a további kutatások számára. Megkülönböztette a hazai kutatást, a külhoni magyar kutatást és a külföldi kutatást, mindegyikre számos példát hozva a szakirodalomból. A már valamennyire – de még nem teljességében – feldolgozott témák között említette a diplomáciatörténetet, a reintegráció kérdését, a különböző térségek történetét. A kutatási irányok meghatározásakor kiemelte a források feldolgozásának fontosságát a nagyhatalmak magatartása esetében, ennek egyik megkezdett munkálataként említette az Erdélyben működő német–olasz vegyes bizottság tevékenységének feltárását. Jelentős forrásanyagot képezhetnek a visszaemlékezések, a gazdasági statisztikák, a minisztériumi dokumentumok, a népbírósági ügyek anyagai, az állambiztonsági iratok. Fontos feldolgozandó témák még a kisebbségpolitika, a migráció, a közlekedéspolitika, a népjóléti kérdések, a művelődéspolitika, az oktatás, illetve a szépirodalom is.

Készítette: Farkas Ildikó

Szolgáltatások

Kapcsolat

Cím

1097 Budapest
Tóth Kálmán utca 4.

Telefon

+36 1 224 6755

E-mail