2017. szeptember 27−30. között, Kassán ülésezett a Szlovák−Lengyel Humántudományi Vegyesbizottság, melynek részeként Közép-Európa szlovák és lengyel szemmel címmel nemzetközi konferencia zajlott. A rendezvény programja itt olvasható. A rendezvényen intézetünk tudományos munkatársa, Ábrahám Barna előadásában – Polak, Węgier, dwa bratanki – a kde sú Slováci?/Lengyel, magyar, két jóbarát – és hol vannak a szlovákok? nyomatékosította, hogy a közmondásos történelmi barátságnak a szlovákság kimondva-kimondatlanul mindig is részese volt.
Vagy olyan módon, hogy az északi vármegyék szlovák ajkú nemessége családi kapcsolatban állt a galíciai nemzetségekkel, a vesztett felkelések után befogadta a lengyel emigránsokat, vagy azért, mert a lengyelek átlátták a magyarosító törekvések, különösen a szlovákok számára sérelmes lépések veszélyes voltát, és közvetíteni próbáltak, akár szabadságharc alatt, akár a dualizmus kori galíciai sajtóban vagy a szépirodalom által üzenve. A régi Magyarország korszakának utolsó fejezete volt a Nagy Háború előtti években a felső-szepesi és felső-árvai gurál népességért folytatott küzdelem, melyben egyik oldalon álltak a helybeli szlovákosító papok, tanítók valamint a krakkói szlávbarát körök, a másikon pedig lengyelbarát tudósok (Divéky Adorján) és újságírók, a lengyel nyelvjárásokat beszélő falvak revitalizálásával is törekedve a hűvössé vált viszony helyreállítására.
