Leírás

Részlet az előszóból: „…bár igaz ugyan, hogy a magyarországi középkorkutatásban egyáltalán nem ismeretlenek az itineráriumok – azaz egy-egy személy utazásai során felkeresett földrajzi helyeknek az utókor kutatója által összeállított adattárai –, továbbá sok szakmunka készítésénél érhetjük tetten e módszer alkalmazását, ami azonban a ténylegesen napvilágot látott segédleteket, kézikönyveket illeti, bizony komoly hiányokat vagyunk kénytelenek elkönyvelni. ... A hiányok az utóbbi évtizedekben nemhogy csökkentek, hanem létük egyre fájóbbá vált. A 20. század második felét és a magyar medievisztika ma már nem élő művelőit tekintve egyedüliként Engel Pál vállalkozott királyitineráriumok összeállítására. ... Engel magányos kezdeményezését leszámítva azonban a hazai itineráriumkutatás jottányit sem haladt előre, annak az örvendetes ténynek az ellenére sem, hogy a politikatörténet-kutatás az utóbbi bő másfél-két évtizedben végre újra elfoglalni látszik helyét a középkor-történeti vizsgálódások magyarországi hierarchiájában. S ha politikatörténetről, politikai biográfiáról, esetlegesen hadtörténet-eseménytörténet kapcsolatáról beszélünk, ki kell mondanunk, hogy itineráriumok nélkül ezek aligha művelhető résztudományok: voltaképpen az életrajzi és a politikatörténeti kutatás gerince maga az itinerárium. Részben ezen megfontolások nyomán fogant meg jelen sorok írójában a gondolat, hogy nekiveselkedjen a feladatnak és a kutatás rendelkezésére bocsássa legalább egy késő középkori uralkodónk, Hunyadi Mátyás 1458–1490 közötti és mintegy kiegészítőleg Aragóniai Beatrix 1476–1490 közötti tartózkodási helyeinek gyűjteményét.”