Ingatlanmaffia a 14. században?

Részletek: Kategória: Havi Színes; 2018. február 26.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának februári számában a kutatócsoport tagja, Körmendi Tamás Ingatlanmaffia a 14. században? A vecsési Mátyás-fiak rejtélyes birtokügyei című írását közöljük.

Ingatlanmaffia a 14. században?
A vecsési Mátyás-fiak rejtélyes birtokügyei

1345. november 1-jén a budafelhévízi konvent előtt a vecsési Mátyás fiai: Miklós és Jakab az elhunyt apjuktól rájuk szállt minden vecsési birtokukat — és vele a Mindenszentek tiszteletére emelt egyház őket megillető fele részét — három márkáért tíz évnyi időtartamra elzálogosították Petermann fiának: Jakab pesti polgárnak. Az erről beszámoló feljegyzés nemcsak azért érdemel különös figyelmet, mert ekkor bukkan fel az írásos emlékekben legkorábban Vecsés falunak a régészeti kutatás tanúsága szerint valójában Árpád-kori eredetű temploma; de azért is fontos ez az oklevél, mert a benne szereplő Miklós és Jakab nevével más korabeli iratokban is találkozhatunk. A rájuk vonatkozó adatok segítségével pedig legalább néhány részlet erejéig nyomon követhetjük egy nem éppen szokványosnak tűnő Pest megyei kisbirtokos nemes család sorsát a 14. század derekán.
A két fivér édesapjaként megnevezett Mátyást alighanem azzal a hasonló nevű falubéli birtokossal azonosíthatjuk, akit a budai káptalan 1318. és 1323. évi okleveleiben Éliás fiáként említenek. Miklósnak és Jakabnak pedig egy harmadik fivére is volt, hiszen 1363-ban és 1368-ban több oklevélben is testvérükkel: Istvánnal együtt szerepelnek. Valószínűnek tűnik ezenfelül, hogy ugyancsak Mátyás leánya és ekképpen a Mátyás-fiak nőtestvére lehetett az 1363-ban Dezső özvegyeként említett Margit és az ugyanekkor Kozma özvegyének mondott Ilona, akiknek hozományát és más jussaikat a jelzett évben a Mátyás-fiaknak kellett kifizetniük.
1363. október 3-án a Mátyás-fiak arról nyilatkoztak a budai káptalan előtt, hogy az atyafiságukhoz tartozó néhai Pál fia: Miklós egykori vecsési birtokrészét — amely elhunyt rokonuk halála folytán öröklési jogon szállott rájuk — annak tartozékaival és a vecsési templomban való megfelelő részesedéssel együtt átengedték Dezső fiainak: Mihálynak, Jánosnak, Istvánnak és Mátyásnak, valamint Kozma fiainak: Mártonnak, Mihálynak és Antalnak. A birtokügylet indoklása különösképpen izgalmas. Miklós, Jakab és István egyrészt a fentebb már említett lánytestvéreiknek, Margitnak és Ilonának a hozománya, valamint a nekik mint árva menyasszonyoknak családjuk részéről járó jegyajándék és az ugyancsak őket megillető leánynegyed fejében mondtak le a nemrég kezükre jutott javakról. Ez a korszakban szokványos megoldásnak számított: a menyasszonyt szülei családja részéről házasságkötése időpontjában megillető javakat (jegyakándék, hozomány) gyakran csak utólag adták ki, és főleg a kevésbé vagyonos famíliák kényszerültek sok esetben arra, hogy ebbéli kötelezettségüket pénz helyett ingatlannal váltsák meg. Másrészt viszont Miklós, Jakab és István ugyancsak néhai rokonuk egykori vecsési birtokrészének átengedésével teljesítette egy további kötelezettségét is: az oklevél szerint ugyanis vérdíjjal tartoztak bizonyos Miklós fia: János meggyilkolásáért. Ez már cseppet sem számít szokványos esetnek, és nem éppen kedvező vonással árnyalja a Mátyás-fiak jellemrajzát.
Ráadásul halvány nyomok arra mutatnak, hogy a három fivér más esetekben sem feltétlenül a törvények és jogszokások által meghatározott keretek között igyekezett biztosítani a boldogulását. 1368. június 7-én a budai káptalan előtt megjelentek az egyik részről a vecsési Mátyás már többször említett fiai, a másikról pedig a pesti Petermann fia: Jakab — tették pedig mindezt azért, hogy oklevelet kérjenek a fogott bírák közreműködésével közöttük született megállapodásról. A fivérek mindenekelőtt beszámoltak arról, hogy Petermann fia: Jakab jóval korábban komoly kiterjedésű vecsési földeket vett zálogba összesen 32 márka ezüstért részint tőlük, részint más nemesektől, mivel pedig ezeket a javakat eredeti tulajdonosaik harmincegy esztendő elteltével sem tudták kiváltani, azok immáron örökjogon is a zálogost illetik. Petermann fia: Jakab azonban — fűzték tovább a szót a Mátyás-fiak — nemhogy a jog szerint neki járó földekre nem tart igényt (még azokat a vecsési birtokokat is átengedve Miklósnak, Jakabnak és Istvánnak, amelyeket eredetileg nem is tőlük vett zálogba), de lemond a kártérítésről is, amelyre a mondott vecsési atyafiak által vele szemben elkövetett hatalmaskodás nyomán alappal formálhatna jogot. A hatalmaskodás a korszak fogalmai szerinti a legsúlyosabb személy és vagyon elleni bűncselekménytípusnak számított. A három testvérnek ekképpen állítólag az egész Vecsés falu birtokába jutott volna, ám hálájuk jeléül annak negyedrészét visszaadták jótevőjüknek. Az iratot olvasva nehéz szabadulnunk attól a gondolattól, hogy az amúgy erőszakos egyéniségnek tűnő Mátyás-fiak nem szépszerével vették rá Jakabot erre a számára rendkívül előnytelennek tűnő egyezségre. Ha mástól nem is, attól talán tényleg tarthatott a pórul járt pesti polgár, hogy jogos igényének peres úton való érvényesítése esetén elhúzódó jogvitára számíthat, és zálogadósai még számára kedvező ítélet esetén is háborgatni fogják a vecsési földek birtokában.
Gyanúnkat csak tovább erősíti, hogy alig nyolc nappal a fenti bejelentést követően, 1368. június 15-én a három fivér ismét felkereste a budai káptalant, és ott két zálogügyletről is bejelentést tettek. Egyfelől közösen előadták, hogy Petermann fia: Jakab összesen 19 aranyforintért (mintegy 4,75 márka ezüst értékéért) három évre újra zálogba vette tőlük Pál fiának: néhai Miklósnak az egykori vecsési jószágainak felét. Nem árt megjegyeznünk, hogy az említett Miklós falubéli földjeinek egy része (valószínűleg a június 15-i oklevélben említettnél kevesebb, hiszen néhai tulajdonosuk annak idején csupán két márkát kapott értük) nyolc nappal korábban még ugyanennél a Jakabnál volt zálogban, mígnem könnyű szívvel lemondott róluk, méghozzá a jelek szerint kizárólag azért, hogy most újra fizethessen értük. Másfelől a már sokat emlegetett három fivér közül Mátyás fia: Miklós azt is bejelentette, hogy ugyancsak Vecsésen fekvő birtokrészének harmadát — miközben a maradék kétharmad a két fiának marad — és bizonyos néhai János szintén vecsési birtokrészének őt illető harmadát tíz évre elzálogosította Petermann fiának: Jakabnak húsz forint (vagyis mintegy öt márka ezüst ára) fejében. Az utóbbi oklevélben bizonyosan romlott névalakkal (Iohannis Pauli) szereplő egykori földbirtokos talán a budai káptalan június 7-i oklevelében szintén említett Pál fia: Miklós fiával: Jánossal azonosítható (a másolás során ebben az esetben a Iohannis filii Nicolai filii Pauli szerkezet kerülhetett hibásan a pergamenre). Amennyiben ez a feltételezés megállja a helyét, úgy Petermann fia: Jakab ebben az esetben is olyan javakat vett zálogba súlyos összegért június 15-én, amelyeknek legalább egy része nyolc nappal korábban még örökjogon és mindenféle kifizetés nélkül őt illette! Nehéz megmagyaráznunk, hogy egy jómódú pesti polgárt mi indíthatott arra, hogy ne csupán valószínűtlenül csekély ellenszolgáltatás fejében engedje át vecsési javait a korábban gyilkosságban is elmarasztalt és ellene is bevallottan erőszakosan fellépő vecsési fivéreknek, de ráadásul rövid idő múltán még pénzt is adjon ugyanezen birtokrészletek ismételt zálogba vételéért. Ahogy azt fentebb már említettük, egyáltalán nem zárhatjuk ki, hogy ezeknek az önmagukban értelmezhetetlen vagyoni ügyleteknek hátterében fizikai vagy más jellegű kényszer állhatott — ezt azonban egyértelmű forrásadatok híján bizonyítani nem lehet, így mindez természetesen nem több puszta feltételezésnél.