11. sz. Német támadások

II. Henrik német–római császár (1002–1024) halálával ötven éve tartó békeidőszak ért véget Magyarország nyugati határán. A néhai császár Szent István sógora volt, és miután az új német király, II. Konrád (1024–1039, 1027-től császár) a Magyar Királyságot is besorolta azon országok közé, melyeknek el kellett ismerniük a császárt hűbéruruknak, idő kérdése volt csupán, hogy a német  seregek meginduljanak Magyarország ellen. A térképlap az 1030-tól induló német hadjáratokat és katonai felvonulásokat mutatja be IV. Henrik utolsó, Magyarország ellen indított támadásáig (1079). A mellékelt szöveg az események rövid ismertetését nyújtja néhány kiegészítő információval, időrendben.

1030 – II. Konrád támadását határvillongások előzték meg, majd a császár serege júliusban Bécs alól vonult Győr felé. István kiüríttette a területet, s mire a német sereg átvergődött a gyepűkön a császár a Rábától jobbnak látta visszafordulni. A magyar király időközben felvonuló pihent csapatai Bécsnél érték utol az éhező és kimerült lovagokat. Bécset elfoglalták  a sereg zömét pedig foglyul ejtették. A felek 1031-ben kötöttek békét. A Lajta és Fischa folyók közötti területsáv a béke eredményeként került magyar kézre.

1042, 1043, 1044, 1045 – Az elűzött Orseolo Péter III. Henrikhez (II. Konrád fia, 1039–1056, 1046-tól császár) menekült, és 1041 őszén Aba Sámuellel szemben a német királytól kért segítséget. Az 1042. évi német támadás előzménye, hogy az év elején Aba Sámuel Péter befogadása miatt betört az osztrák őrgrófságba és seregével Tullnig nyomult (Bécstől nyugatra). III. Henrik az ősszel csapott vissza, többek közt elfoglalta Pozsonyt és a Garamig tört előre. — 1043: Henrik ismét betört az országba, de Aba Sámuel pénzzel, területi engedményekkel és foglyok elengedésével azonnal fegyverszünetet vásárolt tőle. — 1044 június: Sámuel király ellenfeleinek hívására III. Henrik ismét Magyaország ellen vonult. Július 5: Ménfőnél megütköznek Henrik és Aba Sámuel csapatai. Véres küzdelemben a német sereg győzött, majd a Fehérvárra vonuló Henrik trónra ültette Orseolo Pétert. — 1045: Péter hívására III. Henrik valószínűleg csak kisebb sereggel Fehérvárra vonult, és május 26-án ünnepélyesen hűbérül adta Péternek a Magyar Királyságot.

1051, 1052 – 1051 szeptember: III. Henrik császár serege a Rába mentén ellenállás nélkül Fehérvárig nyomult. A magyarok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták és rendre kitértek a németek elől. Miután békekövetségre hiába várt éhező csapatainak a császár elrendelte a visszavonulást, ám hazafelé menet a Vértes-hegységben a magyarok megtámadták és szétverték seregét. Csapatai maradékával Henrik október 25-én ért Hainburgba. — 1052 július: III. Henrik ostrom alá vette Pozsony várát. A seregének élelmet szállító hajókat azonban egy Zotmund nevű búvár megfúrta és elsüllyesztette. (A hős neve Vörösmarty Mihály nyomán lett Búvár Kund.) Augusztusban Henrik felhagyott az ostrommal és hazavonult. — III. Henrik halála után megindultak a béketárgyalások, 1058-ban IV. Henrik (III. Henrik fia, 1056–1105, császár 1086-tól) és I. András magyar király (1046–1060) békét kötöttek, és IV. Henrik testvérét, Juditot, eljegyezték I. András elsőszülött fiával, az 1057-ben királlyá koronázott Salamonnal.

1063, 1074, 1079 – 1063 augusztus: IV. Henrik császár hadat indít, hogy az Árpádok belháborújából győztesen kikerülő I. Bélával (1060–1063) szemben sógorát, a kiskorú Salamont segítse a magyar trónra. Miután dömösi kúriájában Béla alatt összedőlt a trónus, majd a sebesülten is a császár ellen vonuló király Mosonban meghalt fiai pedig elmenekültek, Salamon a német sereg oltalmában Fehérvárra vonult, ahol még szeptemberben királlyá koronázták. — 1074: a Béla-fiakkal szemben a mogyoródi csatában (március 14.) vereséget szenvedett Salamon király megsegítésére IV. Henrik sereget indít, amely Pozsonyon át Vácig nyomul, de utánpótlás híján eredmény nélkül tér haza. — 1079: a császár serege betört Nyugat-Magyarországra, majd eredmény nélkül visszavonult.

Nógrády Árpád–Nagy Béla