1491. A szabad királyi város és vidéke. Kassa birtokai

II. Ulászló király 1491-ben tíz éves felmentést adott Kassa városának az adófizetés alól. A király ezzel kárpótolta a várost azon háború pusztításaiért, amelyet a magyar trónért vívott testvérével, János Alberttel. A király a város mellett annak falvait is mentesítette az adók alól, így a forrás remek pillanatfelvételt ad a város birtokairól. A térképen ezeket a településeket láthatjuk. A falvak három megye, Abaúj, Sáros és Zemplén területén fekszenek. Többségük Kassa közelében, szomszédságában található, így mintegy tartományként ölelik körül a szabad királyi várost. Ezek a falvak többnyire örökbirtokok, tehát leginkább királyi adományként tett szert ezekre a város.

Az adomány mellett azonban más módon, vásárlás vagy zálog révén is kikerekíthették tartományukat, gyarapíthatták falvaik sorát – ezek láthatók fekete négyzettel jelölve. A zálogok időlegesen kerültek a város kezére, amíg a kölcsönösszeg lefizetésével ki nem váltották azt. A föld zálogban való lekötése ugyanis a kölcsönfelvétel eszköze volt, a zálog a kölcsönadó számára befektetésnek számított, mivel amellett, hogy idővel a saját pénzét is visszakapta, addig is szabadon élvezte a föld bevételeit.

            Kassa példája nem egyedi. Az 1500-as évek közepén készült összeírások szerint például Bártfa 14, Eperjes 16, Sopron 8, Nagyszombat 5, Pozsony pedig 2 faluban rendelkezett különféle részekkel. A városok birtokszerző törekvése a késő középkori Közép-Európa várostörténetének általános jellemzője volt, a városok kiépítették a saját mezőgazdasági hátországukat. A polgárság egy része maga is mezőgazdasági tevékenységet folytatott, a saját városi birtoktartomány kiépítése pedig költséghatékonyabbá tette a gabona-, bor- és élőállat kereskedelmét is. A birtokok megszerzésével a város a megyei hatóság alól sem vonhatta ki magát, hiszen maga is földesúrrá vált, a falvaik védelmében a megyei hatóság előtt kellett keresni igazukat.

A falvak élelmiszerrel és a kézművesség számára nyersanyagokkal látták el a várost. Kassa számára fontos volt az erdők, és az azzal kapcsolatos természeti javak (fa, ércek, szőrme) megszerzése: Szokoly és vidéke különféle ércek kitermelésére is alkalmasak voltak. Az egyik legjelentősebb magyar kiviteli cikknek számító bor szempontjából szintén fontos volt a szőlőterületek megszerzése, amely városaink birtokpolitikájának egyi mozgatórugója volt. Kassa, Bártfa és Eperjes polgárai, illetve a városi testület például a hegyaljai, Tokaj környéki falvakban szereztek szőlőket. A kassai polgárok Tályán, Szántón, illetve Liszkán is szereztek szőlőket, de ugyancsak a borkereskedelem szempontjából voltak fontosak a városnak a Hernád-völgyi falvak (Garadna, Szebenye, Vécse, Szurdok) is.

Kádas István–Nagy Béla