1555. Török hadjárat

Az 1550-es évek közepén az oszmán hadvezetés legfőbb gondja az erdélyi területek felszabadítása és a dunántúli Hódoltság területének a kiszélesítése volt. Céljuk a Balatontól délre fekvő területek legfőbb erősségének számító Szigetvár elfoglalása, és ezzel a Dráva középső szakaszának az ellenőrzése volt. Ehhez azonban első lépésként Somogy megyét kellett meghódítaniuk.

Tojgun budai pasa a nyár végén vonta össze a dunántúli szandzsákbégek seregeit Fehérvár és Tolna térségében. A magyar hadvezetés ekkor még nem tudta, hogy mi lesz a hadjárat célja, és elsősorban a Balaton-felvidéken várták a támadást. Ezért Nádasdy Tamás nádor és Sforza Pallavicini magyarországi főhadimarsall Körmend környékén állomásoztak. A budai pasa serege a nyár végén indult el Budáról Fehérvár felé, a hadiszereket pedig hajókon szállították le Tolnára. Az északi szandzsákok alakulatai a Sárvíz mentén Simontornyán és Koppányon keresztül vonultak Kaposvár felé, míg a déliek Kászim, akkor éppen temesvári beglerbég vezetésével a Duna felől szintén ide tartottak.

A magyar parancsnokokat felkészületlenül érte a támadás, így utánpótlás és erősítés sem érkezett a veszélyeztetett várakba. Dersffy István kaposvári várkapitány például nem is tartózkodott a várban, amikor azt körbezárták az oszmán csapatok.

A vár ostroma szeptember 7-én kezdődött, és a környéken levő kicsiny elővárak, Szentjakab és Kaposmérő szinte azonnal elestek. A támadók körülbelül 10.000 fős hadsereggel érkeztek, és erőszakkal mozgósították a környék parasztságát is a munkálatokhoz. A négyszögletű, szigeten álló várkastélyt 250 védője mellett igazából a környezete oltalmazta, a falai és védművei nem bírtak egy hosszabb ostromot. A törökök a folyamatos ágyúzás mellett elterelték a Kapos vizét, és néhány nap alatt feltöltötték a vár árkait. A reménytelen helyzetet látva a várbeli hajdúk egy része tárgyalásokba bocsátkozott az ellenséggel, majd a várból a közeli Korotnára és Szenyérbe szökött. Az őket üldöző oszmán lovasságtól való félelemben a korotnai és nagybajomi őrség a támadás hírére magára hagyta a rájuk bízott kastélyokat. A maradék kaposvári katonaság még visszavert egy rohamot, majd szeptember 20-án megpróbáltak áttörni az ostromgyűrűn. Hősies akciójuk kudarcba fulladt, a megrongálódott várat pedig birtokba vették a hódítók.

A kaposvári védők kitartása azonban nem volt hiábavaló, mert közben a magyar seregek javát sikerült közben átcsoportosítani a veszélybe levő zalai végekre, és az új gyülekezési központ Nádasdy Tamás rezidenciája, Kanizsa lett.

Kaposvár elfoglalása után az egyik sereg Dervis bég vezetésével Szenyér és Segesd meghódításával próbálkozott, míg a Tojgun vezette fő erők Babócsa ellen vonultak, és a védők árulása okán szeptember 28-án könnyedén elfoglalták. Ezzel bezárult a gyűrű a Kerecsényi László által őrzött Szigetvár körül, ám a vár így is kitartott, és az októberi néhány napos ostroma sikertelen volt. Ezt követően az oszmán seregek Pécs felé hazavonultak, a magyar csapatok azonban a téli hónapokban is fegyverben maradtak, elsősorban Kanizsán és Szenyéren.

Az 1555. évi hadjárat során Somogy vármegye elveszett, és immár a kaposvári, korotnai és babócsai törökök is dúlták, fosztogatták a környéket. Szigetvár azonban még állva maradt, és mindkét hadvezetés jól tudta, hogy ez a vár a kulcsa a régió tartós birtoklásának. Így várható volt, hogy 1556-ban az oszmánok újra megpróbálkoznak a bevételével.

Varga Szabolcs–Nagy Béla