1916–1917. Az orosz front

1915 végén az antant hatalmak képviselői megegyeztek egymással, hogy 1916-ban a saját frontszakaszaiknál mindenki nagy erejű támadást indít a központi hatalmak ellen, azzal a céllal, hogy a többieket, így tehermentesítse. Ennek keretében az oroszok Alekszej Alekszejevics Bruszilov a Délnyugati Front  parancsnokát bízták meg a támadás kidolgozásával. Bruszilov négy hadsereget gyűjtött össze az offenzívára, amelyek összesen negyven gyaloghadosztályból és tizenöt lovashadosztályból álltak, mintegy 630 000 katonával.  Az osztrák–magyar hadsereg ezzel szemben harminckilenc gyaloghadosztályt és 10 lovashadosztályt mintegy (kb.475 000 fő) tudott szembeállítani, később ehhez a németek erősítést küldtek szövetségesük megsegítésére. Bruszilov meglepetésszerű támadást készített elő mintegy 490 kilométeres frontszakaszon. A támadás két fő célpontja Kovel és Lemberg volt, amelyet az előző évben elfoglaltak a központi hatalmak.

1916. június 4-én indult el az orosz támadás az osztrák–magyar védelmi vonalak ellen, a Pripjaty folyótól délre a román határig húzódott az arcvonalszakasz. Luck városánál és a román határ közelében Bukovinánál a támadó 8. és 9. hadsereg áttörte a frontot. Bruszilov négy hadserege közül három széles fronton tudott előrenyomulni. Az áttörés sikerét nagymértékben segítette Bruszilov újítása, hogy rohamcsapatokat alkalmazott az osztrák védelmi vonalak gyenge pontjai ellen, amelyek áttörést értek el, amit ezután a főerők kihasználhattak. A hadművelet a mai Ukrajna területén zajlottak Lemberg, Kovel és Luck, környékén. Az orosz támadás 1916. szeptember 20-án ért véget sikeresen.

 Az orosz előrenyomulást csak nagy veszteségek és kiterjedt területek elvesztése árán és a németek segítsége révén sikerült lefékezni a monarchia haderejének. A támadás a hadtörténelembe Bruszilov offenzívaként vonult be. Ennek eredményeként az oroszok 400 kilométer széles arcvonalszakaszon 60-120 kilométer mélységű áttörést értek el, viszont ezután megszilárdultak a frontok. A harcoló felek vesztesége óriási voltak az oroszok 800000 katonát az osztrák–magyar–német csapatok mintegy 700000 főt vesztettek halottakban és foglyokban.

1916 második felében illetve 1917 elején a keleti arcvonal megmerevedett és viszonylagos nyugalom uralkodott. 1917. február 27-én kitört a forradalom Szentpéterváron, így a cári hatalom megbukott és a hatalmat az Ideiglenes Kormány vette át. A frontokon megindultak a katonabarátkozások az orosz hadsereg demolarizálódott. Az Ideiglenes Kormány a helyzet stabilizálására ismét Bruszilovot bízta meg egy új offenzíva megindításával. A fő támadást Kelet-Galíciában Brzeznytól északra és délre 65 kilométeres frontszakaszon gondolták kivitelezni. A cél az osztrák–magyar sereg szétzúzása és Lemberg és Drohobycz elfoglalása volt. A támadás háromnapos tüzérségi előkészítés után indult 1917. július 1-jén és Sztaniszlaunál 20 km mélységű betörést ért el, de július 18-ra kifulladt. Július 19-én megkezdődött a központi hatalmak ellentámadása, aminek során Bukovinát és Kelet Galíciát is visszaszerezték. November 7-én Oroszországban forradalom tört ki az új bolsevik kormány 1917. december 5-én Breszt–Litovszkban fegyverszünetet kötöttek majd később 1918-ban békét kötöttek, az így felszabaduló erőket a nyugati fronton vetették be a központi hatalmak.

Janek István–Nagy Béla