1917. 05. 15. Az otrantói tengeri csata

1917. május 15-én került sor az Osztrák–Magyar Monarchia hadtörténetének legnagyobb tengeri csatájára az első világháború alatt, az Appennini-félsziget sarkánál, az Adriai-tenger bejáratában húzódó Otrantói-szorosban. A Monarchia hadiflottáját ugyanis az antant – amely nyugat–keleti irányban lezárta az Otrantói-szorost – gyakorlatilag 1916 óta tétlenségre kárhoztatta. A tengerzárnak tudható be, hogy a német és osztrák–magyar hadiflotta képtelen volt 1917 májusáig jelentős befolyást gyakorolni az első világháború menetére.

Feltörése (már csak lélektani szempontból is) fontos eredmény lett volna a központi hatalmak számára. A tengerzár elleni támadás ötlete Horthy Miklóstól (1868–1957) származott, aki ekkor sorhajókapitányként teljesített szolgálatot az osztrák–magyar flottában. Ő egyébként a korábbiakban már több alkalommal is kezdeményezett akciót a tengerzár feltörésére, azonban ezek a kísérletek a megfelelő támogatás hiányában nem hozták el a kívánt sikert.

A fordulópontot 1917 februárja hozta meg, amikor a IV. Károly (1887–1922) által frissen kinevezett flottaparancsnok, Maximilian Njegovan felkarolta Horthynak a tengerzár feltörésére irányuló terveit. A haditervet maga Horthy készítette el március–április folyamán, s a csatában ő kapta meg a parancsnoki megbízást is.

A május 15-én hajnalban kezdődő csatába az osztrák–magyar flotta legkorszerűbb hajóit vezényelték (a Helgoland-osztályt, a térképen magentával jelölt Novara, Helgoland és Saida cirkálókkal, valamint a Csepel és a Balaton rombolókkal). A másik oldalon az antant katonai célokra használt 47 halászhajója sorakozott fel. A csata a központi hatalmak számára indult kedvezően, Horthy hajói ugyanis 12 angol gőzössel végezve viszonylag gyorsan áttörték a tengerzárat. Ekkor azonban a közeli Brindisiből két – a térképen zöld színnel jelölt – angol cirkáló (Dartmouth, Bristol) is támadásba lendült öt másik torpedóromboló társaságában.

A délelőtti órákra (fél 10) eszkalálódó ütközetben az egymástól 8 km-re felálló felek közti tűzpárbaj játszotta a főszerepet, amelyben Horthyék a Monarchia haditengerészete történetében elsőként mesterséges ködöt is használtak. Érdekesség, hogy ez a nemkívánt irányba, vagyis a magyar hadihajók irányába ment, tehát nem érte el a célját. Az ütközet során egyébként Horthy zászlóshajója találatot kapott, sőt ő maga is megsebesült, illetve egy időre eszméletét is elveszítette. Az angol–olasz erők fél 12-kor ismételt támadást indítottak, azonban közben Horthy hívására – aki magához térte után kézben tartotta a csata irányítását – megérkezett az osztrák erősítés, s mivel az erőviszonyok megváltoztak, az antant flotta végül a Brindisi irányába történő visszavonulás mellett döntött.

A csata tehát a császári és királyi flotta taktikai győzelmével ért véget, Horthy pedig megdicsőülve tért vissza a kotori támaszpontra. Mindez azonban nem változtatott a stratégiai helyzeten. A csata idejéből eredeztethető Horthy katonai vezetői hírneve és kultusza, az ütközet után röviddel IV. Károly előléptette, sőt a tisztségétől megfosztott Njegovan helyett őt nevezte ki parancsnoknak.

Czeferner Dóra–Nagy Béla