1917. 10. 24.–11. 21. A caporettói áttörés

1917 őszére az Osztrák–Magyar hadvezetés számára nyilvánvalóvá vált, hogy a tizenegy isonzói csatában meggyengült védővonalait egy újabb olasz támadással szemben már nem tudja megvédeni. Az olasz front stabilizálása érdekében mindenképp ellentámadást kell indítania. Ehhez azonban Bécsnek nem állt rendelkezésére megfelelő erő, így a német szövetségeséhez fordult segítségért. Berlin eredetileg vonakodott jelentős erőket küldeni, azonban látva veszélyt, hogy a monarchia esetleg kieshet a háborúból végül csapatokat bocsátott rendelkezésükre.

Az újonnan alakított 14. német hadseregbe hat német és kilenc osztrák–magyar hadosztályt osztottak be. A támadás főerejét is ők képezték, feladatuk a harcoktól eddig megkímélt Caporetto térségében a rosszul felszerelt 2. olasz hadsereg vonalainak áttörése volt. Álcázással sikerült a támadás pontos helyét és idejét eltitkolni, így az 1917. október 24-én megindított offenzíva teljesen meglepte a védekező csapatokat. 

A német és az osztrák–magyar csapatok a korábbi évek tapasztalataiból tanulva ezen a fronton eddig ismeretlen taktikát alkalmaztak. A támadók rövid, de intenzív tüzérségi előkészítés és mérges gáz alkalmazása után kis csoportokban beszivárogtak az ellenség védőállások mögé és igyekeztek elszigetelni az erődített pontokat. A középső olasz frontszakasz nagyon hamar összeomlott. A gyors áttörés bekerítéssel fenyegette mind a délen, mind északon az Alpok vonulatainál harcoló 1. és 4. olasz hadseregeket.

A fegyelmezetlenül visszatérő katonák a teljes káoszban próbáltak meg hátramenekülni. 1917. október 26-án Luigi Cadorna a hadsereg főparancsnoka elrendelte az általános visszavonulást a Tagliamento folyóhoz. Igen hamar kiderült azonban, hogy már ezeket az állásokat sem tudják eredményesen megvédeni. A hátrálás tovább folytatódott, az új olasz katonai vezetés csak a Piave folyónál tudta megszilárdítani a védőállásokat.

A caporettoi áttörés és az azt követő hadműveletek következtében az olasz haderő több mint 300.000 ember veszített, döntő többségük fogságba esett. A központi hatalmak katonái közül 50.000-en estek el, vagy sebesültek meg. A vereség hatására az olasz kormány megbukott Luigi Cadornát pedig Armando Diaz tábornok váltotta fel.

Czeferner Dóra–Nagy Béla