1919–1924. Magyarország területi integritásának helyreállítása

Magyarország határainak kijelölése nagyrészt 1919 áprilisáig megtörtént, végleges területi kiterjedését pedig az 1920. június 4-én aláírt, majd november 15-én ratifikált, végül 1921 júliusában törvényerőre emelt trianoni békeszerződés szentesített. A térkép jól szemlélteti ugyanakkor, hogy a szomszédos államok lényegesen nagyobb területeket tartottak megszállva 1919 folyamán, mint amekkorát a nagyhatalmak nekik kívántak juttatni.

A legnagyobb területi nyereséget elkönyvelő Románia a Tanácsköztársaság elleni fellépése eredményekét 1919 augusztusában egyenesen az ország mintegy háromnegyede felett gyakorolta a fennhatóságot és csak erélyes nagyhatalmi fellépés eredményeként vonta ki csapatait három lépésben az ország területéről.

A csehszlovák állam 1919 végére ürítette ki a békekonferencia által neki ítélt országrészeket meghaladó területeket, míg a délszláv királyság hosszas diplomáciai csatározások eredményeként csak 1921. augusztus 24-én vonta ki csapatait a trianoni békeszerződésben Magyarországnak hagyott baranyai és észak-bácskai területekről.

A térképen kirajzolódik egy a trianoni szerződésnél is rosszabb forgatókönyv lehetősége és az a tény, hogy volt egy néhány hónapos időszak, amikor a magyar államhatalom fennhatósága mindössze a Dunántúl nagyobb részére terjedt ki. A hatalmas területi veszteségek mellett a soproni népszavazás eredményeként és a határbejárás során Magyarországnak juttatott települések és hozzájuk tatozó területek elenyészőek voltak, amiket a térképen csak apró pontok jelölnek.

Zeidler Miklós–Nagy Béla