1920. 04–05. A francia–magyar titkos tárgyalások során ismertetett magyar területi igények

Miközben a magyar delegáció a súlyos békefeltételek enyhítését próbálta elérni a békekonferencián – csekély sikerrel –, 1920 márciusában váratlanul francia–magyar titkos tárgyalások indultak Párizsban. A tárgyalások mindkét részről a kormányok és vállalati érdekcsoportok képviselőinek részvételével folytak. Francia részről jelentős tőkebefektetéseket, ipari, kereskedelmi és közlekedési fejlesztéseket helyeztek kilátásba, cserében elvárták, hogy Magyarország gazdasági és külpolitikai tekintetben orientálódjék Franciaország felé.

A francia ajánlat oly nagyszabású volt és oly hirtelenül érkezett, hogy magyar részről kételkedtek az őszinteségében. Attól tartottak, hogy a franciák csak azért mutatnak nagyvonalúságot, hogy ezzel a békeszerződés mielőbbi aláírására ösztönözzék a magyar kormányt. De azt sem lehetett kizárni, hogy a közép-európai gazdasági és politikai befolyásának kiépítésén dolgozó Franciaországnak valóban szüksége van Magyarországra, amely centrális elhelyezkedésénél fogva a térség legjobb közlekedési adottságaival rendelkezik (Duna, vasutak), s így értékes tagja lehet a formálódó francia szövetségi rendszernek.

A magyar fél mindenesetre igyekezett minél inkább kiaknázni a franciák hajlandóságát, s 1920. május 12-én átnyújtott egy dokumentumot, amely a Magyarország és szomszédai közötti békés együttélés alapfeltételeinek tervezetét tartalmazta. Ezek között szerepelt az etnikai és gazdasági szempontok alapján végrehajtandó, egyes helyeken népszavazással kombinált határmódosítás, a romániai magyarság kisebbségi jogainak bővítése (egyes helyeken terülti autonómia bevezetésével), továbbá egy sor függőben lévő kérdés (elbocsátott állami tisztviselők; politikai elítéltek; közlekedési, szállítási és hírközlési kapcsolatok; folyamszabályozás; államadósság; rekvirált javak) méltányos és észszerű rendezése.

A memorandumhoz csatolt térképről leolvasható a magyar kormány komplex revíziós terve. Ez egyfelől – a nemzetiségi elvet szem előtt tartva – a határmenti magyar többségű területek (okker szín) visszacsatolásával számolt, másfelől Kelet-Szlovákiát és Kárpátalját a központi magyar területekhez fűződő szoros gazdasági  kapcsolataik miatt kívánta visszaszerezni (szürke színek), míg Burgenland (lila szín) és a Bánság (barna szín) hovatartozását népszavazással javasolta eldönteni. Az itt megjelenő elképzelések a második világháború végéig újra és újra felbukkantak más revíziós tervekben is.

Zeidler Miklós–Nagy Béla