1920. Nemzetgyűlési választások

Az 1919-es bolsevik diktatúrát követően az antanthatalmak, a győztes államok elvárásai között szerepelt, hogy a mielőbbi békekötés érdekében egy koalíciós kormányt kell megalakítani, ez lett a Huszár-kormány, ami lebonyolítja majd a választásokat. Mivel az ország déli része szerb, a Tisztántúl pedig román megszállás alatt állt 1920 január végén, amikor sor került a választásokra, így azt több lépésben bonyolították le.

Január 25–26-án a trianoni Magyarország területének nagyobb részén sor került a képviselők megválasztására a Friedrich-kormány választójogi rendelete értelmében. Eszerint a választás titkos volt, a nők először kaptak választójogot, a cenzusok pedig viszonylag enyhének tekinthetők. Amíg a dualizmus időszakában a választójogosultak aránya 6-7% volt (az összlakossághoz képest), addig 1920-ban már 40%. Több kisebb párt mellett két nagyobb indult a nemzetgyűlési választásokon: az Országos Kisgazda- és Földmíves Párt, illetve a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pértja (KNEP). Az 1919. október végén megalakult KNEP egy városi bázisú, legitimista és katolikus pártnak tekinthető. A vidéki bázissal rendelkező, a mezőgazdaságból élők érdekképviseletére törekvő, főként protestáns és szabadkirályválasztó Kisgazdapárt tömörítette a kisgazda irányzatokat. A térkép a mandátumok megoszlását mutatja. A Kisgazdapárt szerezte meg a képviselői helyek 48%-át, 78 mandátumot. A KNEP szinte ugyanilyen eredményt ért el: 73 mandátum. A Kisgazdapárt – érthető okokból – alapvetően ott volt sikeres, ahol a mezőgazdaságból élő lakosság volt domináns (Alföld, Kisalföld, Dél-Dunántúl). Budapesten és törvényhatósági jogú városokban szinte mérhetetlen volt. A KNEP ezzel szemben Budapesten, a törvényhatósági jogő városokban és – legitimista irányultsága miatt – Vas, Zala és Sopron vármegyékben ért el komoly eredményeket. 

A térkép ugyan nem ábrázolja, de röviden érdemes utalni a nemzetgyűlési választások további két szakaszára is. A román hadsereg 1920 tavaszán vonult ki a Tiszántúlról. A választásokat így ezt követően, június–július folyamán tarották meg. A 44 elnyerhető mandátumból a Kisgazdapárt – nem meglepő módon – 27-et szerzett meg. A szerb megszállás után a déli országrészben 1921 október végén – IV. Károly második visszatérési kísérletével szinte egy időben – bonyolították le a 11 mandátumért folytatott versengést. Az eredmények a két nagy párt között kiegyenlítettnek tekinthetők, a mandátumok felét azonban pártonkívüli politikusok szerezték meg.

Turbucz Dávid–Nagy Béla