1938–1941. Magyarország területi gyarapodása

Magyarország legfőbb külpolitikai törekvése a két világháború közötti korszakban a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek megváltoztatása volt.  A sikeres revíziós politika kilátásai azonban közel két évtizedig igen csekélyek voltak. Ez a helyzet csak Hitler hatalomra kerülését követően, a nemzetközi rend megváltoztatását zászlajára tűző új Németország színre lépésével változott meg.

A Harmadik Birodalom közép-európai terveibe részben illeszkedett a magyar területi követelések felkarolása, legalábbis ami a Felvidék visszaszerzését illeti. 1938-ra a nyugati nagyhatalmak a béke megőrzése érdekében végül hajlandónak mutatkoztak jóváhagyni bizonyos területi változtatásokat és rábírni Csehszlovákiát a Szudétavidék átengedésére Németországnak. Egyúttal arra ösztönözték Prágát és Budapestet, hogy kétoldalú tárgyalásokon jussanak megegyezésre a magyar területi követelésekről. Mint az várható volt, a felek nem tudtak megállapodni, így a döntés a nagyhatalmak (Olaszország és Németország) kezébe került, akik 1938. november 2-án meghozott ítéletükkel Magyarországnak juttatták a Felvidék déli területeit, amelynek lakossága túlnyomó többségben magyar volt.

Miközben ezt a területi nyereséget egyértelműen az etnikai revízió körébe sorolhatjuk, a revíziós politika második lépése, a kárpátaljai területek már az etnikai elvek figyelmen kívül hagyása mellett, stratégiai és politikai megfontolások alapján kerültek vissza Magyarországhoz.

A harmadik, területileg és magyarok lélekszámát, illetve összlakosságát tekintve legnagyobb gyarapodásra, Észak-Erdély visszacsatolására szintén jórészt az etnikai elv figyelmen kívül hagyásával (megjegyezve, hogy megnyugtató módon nem is lehetett volna etnikai alapon megvonni) ismételten nagyhatalmi szóra, a második bécsi döntés értelmében került sor 1940 augusztusában. A kiélezett magyar–román viszony közepette a román kormány kérésére Hitler és szövetséges, Mussolini tett „igazságot” a szomszédok között.

A két évtizedes magyar revíziós politika utolsó sikerére már konkrét háborús körülmények között, a Jugoszlávia ellen indított német támadásában való részvétel eredményeként került sor 1941 áprilisában.

Hornyák Árpád–Nagy Béla