1941.07.17.–08.31. A gyorshadtest harcai Ukrajnában

Hitler a Szovjetunió elleni hadművelet, a „Barbarossa terv” kidolgozásánál nem számolt Magyarország katonai részvételével. A magyar politikai és katonai vezetés tudott a Szovjetunió elleni háború előkészületeiről, de a hadba lépéssel kapcsolatban megosztott volt. A június 22-én meginduló német támadás után – részben a román hadba lépés hatására – az a vélemény kerekedett felül, hogy az addig megszerzett területek biztosítása érdekében az ország számára előnyös a hadműveletekben való jelképes részvétel. Erre a június 26-i kassai és rahói incidens adott lehetőséget. Megbízható információ nem állt rendelkezésre sem akkor, sem később arról, hogy kik és miért hajtották végre a légitámadást, de Bárdossy László miniszterelnök még aznap bejelentette a hadiállapot beálltát Magyarország és a Szovjetunió között.

A keleti harctérre a Kárpát-csoportot küldték, amelynek Szombathelyi Ferenc altábornagy volt a parancsnoka, és kötelékébe tartozott az 1. hegyi- és a 8. határvadász dandár, valamint az 1. és 2. gépkocsizó dandárból és az 1. lovasdandárból álló gyorshadtest. Az összesen mintegy 90 ezer főből álló haderő minőségben ugyan elmaradt a hasonló német alakulatoktól, de magyar viszonylatban korszerűnek számított.

A Kárpát-csoport feladata az erős szovjet ellenállás miatt lassan előretörő német Dél Hadseregcsoport, konkrétan a 17. német hadsereg tehermentesítése, valamint a Dnyeszter vonalának mielőbbi elérése volt. Az előrenyomuló magyar csapatok csak Kolomeában és Horodenkán keveredtek helységharcokba a szovjet alakulatokkal, és június 8-ig kiértek a Dnyeszter folyóhoz. Az átkelés után a gyorshadtest Miklós Béla vezérőrnagy vezetésével közvetlenül a német Dél Hadseregcsoport parancsnoksága alá került, míg az 1. hegyi- és a 8. határvadász dandár, valamint a Kárpát-csoport parancsnoksága hátramaradt, és megszálló feladatot látott el az országhatár és a Dnyeszter közötti térségben.

A délkeleti irányban előretörő gyorshadtest a Trosztjanec és Gordijevka környékén végrehajtott szovjet ellentámadás visszaverése után július végére elérte a Bug folyót. Az átkelés után Pervomajszknál került sor újabb súlyos harcokra a magyar és a szovjet alakulatok között. A szovjetek visszavonulása után a gyorshadtest az umanyi katlan csatában vett részt. A magyar haderő, különösen az 1. lovasdandár, a körülzárt szovjet hadseregek kitörésének megakadályozásában vett részt.

Az umanyi ütközet után a gyorshadtest az Ingul folyó irányában tört előre, és – a német 16. páncéloshadosztállyal együtt, négy napig tartó súlyos harcok árán – augusztus 16-ára elfoglalta Nyikolajev városát. Ezt követően a magyar haderő a német hadvezetéstől azt a feladatot kapta, hogy a Dnyeper folyó dnyepropetrovszk–zaporozsjei, mintegy 200 km kiterjedésű szakaszát szállja meg és hárítsa el a szovjetek áttörési kísérleteit. A leginkább csak folyam megfigyelésre elegendő magyar haderőre erős szovjet nyomás hárult, amely csak szeptember közepére, a németek Kijev elleni támadása során enyhült. Ekkorra már megegyezés született a legfelsőbb magyar és a német hadvezetés között az erősen leromlott állapotú gyorshadtest visszavonásáról. A Magyarországra történő visszaszállítás október elején kezdődött meg, de az utolsó, a Donyecig eljutó alakulatok csak 1941 januárjában térhettek vissza.   

A hadműveletek 4 hónapja alatt a gyorshadtest 2000 km mélyen nyomult be a Szovjetunió területére. Az elesettek, sebesültek és hadifogságba esettek száma 3730 fő volt.

Stark Tamás–Nagy Béla