1941–1944. A magyar csapatok elhelyezkedése a Szovjetunió megszállt területein

Az elfoglalt szovjet területek megszállásában a német, szlovák, olasz és román seregtesteken kívül magyar alakulatok is részt vettek.  A megszálló erők feladata – a közigazgatási, közbiztonsági és rendészeti tevékenységek mellett – a helyreállítási munkálatok elvégzése és a partizánok elleni harc volt.

Az első magyar megszálló erők a Kárpát-csoport seregtestei voltak, amelyek 1941. július 8-ától a késő őszi hazaszállításukig a Dnyeszteren túlra is átnyúló ukrán területeken tartózkodtak. 1941. október 6-án Vinnyica, majd 1942. január 17-től Kijev székhellyel megalakult a Magyar Megszálló Csoport Parancsnokság. A mintegy 40 ezer fős megszálló csoport kötelékébe 5 gyalogdandár, két kerékpáros- és két utász zászlóalj, valamint tábori és légvédelmi tüzérütegek, továbbá 38 tábori munkásszázad tartozott.

1942. február 5-től 1943 májusáig az ellenőrzésre kijelölt terület változása és megnövekedése miatt a magyar megszálló alakulatokat két parancsnokság felügyelte. A Keleti Megszálló Csoport Parancsnoksága alá a Dnyepertől keletre, a Nyugati Megszálló Csoport Parancsnoksága alá pedig a folyótól nyugatra eső területeken tevékenykedő seregtestek tartoztak. Az 1941-es moszkvai szovjet ellentámadás hatására a megszállt területeken megnőtt a partizántevékenység. A partizánok elleni harcból különösen kivették részüket azok a magyar seregtestek, amelyek a kijev–kurszki vasútvonaltól északra fekvő brjanszki erdőség területén tartózkodtak. A magyar megszálló csapatok a német Dél Hadseregcsoport parancsnokságának utasítására gyakran a reguláris szovjet erőkkel vívott küzdelemben is részt vettek. Időközben változott a megszálló seregtestek számozása, hadrendje, és cserélődött az állománya is.

A 2. hadsereg 1943. április végi és májusi hazaszállítása után a nagyrészt megsemmisült, a harctérről kivont magyar haderő ellentételeként újabb csapattestek kerültek kiszállításra. Ennek következtében a megszálló erőknél szolgálatot teljesítők száma 1943 nyarára meghaladta a 90 ezret. Ismét megváltozott a hadrend és a parancsnokság is.

A Nyugati Megszálló Csoport Parancsnokság helyét a Don-kanyarból visszavonult VII. Hadtest Parancsnokság, a Keletiét az 1943. június elején mozgósított VIII. Hadtest Parancsnokság vette át.

1944 áprilisában a VII. hadtest alakulatai az 1. magyar hadsereg kötelékébe kerültek. A VIII. hadtest Magyar Megszálló Csoporttá alakult, majd nevét 1944. május 1-jén II. tartalékos hadtestre változtatták. 1944. július közepén alakulatait a „Lengyel Főkormányzóságba” küldték. Hazaszállításukra Románia átállása után került sor, kivéve az 5. tartalékos hadosztályt, amely utolsó magyar megszálló alakulatként 1944. december végéig lengyel területen maradt, majd a szovjet csapatok előrenyomulása miatt 1945-ben a Cseh–Morva Protektorátuson keresztül Bajorországba vonult.

Az utóbbi időben több olyan szovjet dokumentum került kiadásra, amely a magyar megszálló alakulatok tevékenysége kapcsán tömeges megtorló cselekmények végrehajtásáról szól. Bár több korabeli szovjet beszámoló vitatható, magyar visszaemlékezések is utalnak a civil lakossággal szemben elkövetett megtorlásokra, gyilkosságokra. A megszálló alakulatok ugyanakkor jó viszonyra törekedtek a szovjetellenes ukrán nemzeti partizánokkal és a lengyel ellenállókkal.

Stark Tamás–Nagy Béla