1942. 06. 28.–07.10. A tyimi áttörés

A magyar politikai és katonai vezetés a gyors győzelemben bízva csatlakozott 1941. június 26-án a Szovjetunió elleni háborúhoz, és a Kárpát-csoport, illetve a gyorshadtest bevetésével támogatta a németek előrenyomulását. A Moszkva elleni támadás kudarcával és a meginduló szovjet ellentámadással a gyors győzelem reménye szertefoszlott. A keleti harctérre a hadjárat kezdetén kiküldött magyar haderő túlnyomó része 1941 késő őszéig visszatért, de 1942 januárjában a német vezetés már a teljes magyar haderő bevetését kérte.

Hosszas tárgyalások után, 1942. január 22-én született döntés a magyar haderő mintegy felét kitevő 2. hadsereg kiküldéséről. A Jány Gusztáv vezérezredes által vezetett, 207 ezer fős hadsereg kilenc gyalogdandárból, egy páncélos hadosztályból és egy repülőkötelékből állt. Ezeket az egységeket három – III., IV., VII. – hadtestbe rendezték. A kiszállítás Kurszkig vonattal történt, onnan a IV. és a VII. hadtest kötelékében harcolók, 1000-1200 kilométeres gyalogmenetben jutottak ki 1942 júliusában és augusztusában a Donhoz, ahol védelmi állást foglaltak el. A III. hadtest azonban már június 28-tól részt vett a támadó hadműveletekben.

Az 1942 nyarán megindított német offenzíva keretében a Kurszk közelében elhelyezkedő Weichs-seregcsoport és a tőlük délre csoportosuló 6. német hadsereg célja a Donhoz való előretörés, majd a Don és az Oszkol folyók közé szorult szovjet erők megsemmisítése volt.  A III. hadtesthez tartozó magyar alakulatok feladata ezen belül az volt, hogy a német 4. páncélos és a 6. hadseregek között, Kurszkból kiindulva Tyim városnál áttörjék a szovjet védelmi vonalat, majd Sztarij Oszkol irányába előretörve kijussanak a Donhoz.     

A német–magyar csapatokkal szemben a Brjanszki Front balszárnya és a Délnyugati Front jobbszárnya állt. A védekezésre berendezkedő szovjet erőkkel szemben a támadók harci technikában jelentős, de élőerőben csak másfélszeres fölényben voltak.

A hadműveletek során a német és a magyar csapatok mintegy 300 kilométer szélességben törték át a szovjet arcvonalat, és 150-170 kilométeres előrenyomulás után elérték a Don folyót. A III. hadtesthez tartozó 6., 7. és különösen a 9. könnyűhadosztály négy napig harcolt Tyim elfoglalásáért. A hadművelet során mintegy 3 ezer magyar katona esett el vagy sebesült meg. A viszonylag nagy veszteséget az okozta, hogy a támadó alakulatoknak Tyim előtt egy 10-15 kilométer mélységű, műszakilag jól kiépített védelmi vonalat kellett áttörniük.  

A sikeres előretörés után a III. hadtest 1942. július 7–10. között jutott ki a Donhoz.

Stark Tamás–Nagy Béla