1944. 04. 17.–05. 12. A Magyar Királyi Hadsereg kolomea–nedwornai támadó hadművelete

A magyar politikai és katonai vezetés 1943 őszén azzal számolt, hogy a nyár óta támadásban lévő szovjet erők előrenyomulásukat a Kelet-Európát átszelő frontvonal déli és északi szélén, Románia és Lengyelország irányába folytatják. A Honvéd Vezérkar – mivel nem számított közvetlenül Magyarországot érintő támadásra – arra készült, hogy Kárpátok előterében, határvédelemre rendelje a szervezés alatt álló 1. hadsereget. A seregtestek felvonulása 1944 februárjában kezdődött meg. A csak magyar haderővel számoló és kifejezetten a védekezésre koncentráló magyar katonai stratégia végrehajtását az ország német megszállása megakadályozta.

1944. március 19. után a magyar haderő felhasználásáról a német hadvezetés döntött. Hitler az 1944. március 26-i táviratában a már felvonult magyar alakulatok azonnali és offenzív módon történő bevetését rendelte el. A magyar támadásnak az 1. és a 2. Ukrán Front seregtesteinek előrenyomulása miatt a német Dél Hadseregcsoport arcvonalán támadt 200 kilométeres rést kellett volna betöltenie. A támadás közvetlen célja a Kolomea–Obertyn–Kosow–Kuty vonal birtokbavétele volt. A hadművelettől a német hadvezetés a Lemberg felé kibontakozó szovjet előretörés jelentős lassulását és a német–magyar védelem megszilárdulását várta.    

A német egységekkel megerősített 1. hadsereg támadása sikeresen kezdődött. A középső részen április 17-én támadó 2. páncélos hadosztály és a 2. hegyidandár már másnap elfoglalta Nadvorna és Delatyin kisvárosokat. A seregtestek, az 1. hegyidandárral és a 24. gyaloghadosztállyal kiegészülve Kolomea irányában törtek előre. Az 1. hadsereg balszárnyán lévő 18. könnyű- és 16. gyaloghadosztály már a támadás első napján elfoglalta a Tlumacztól nyugatra és délre eső területeket. Német rohamtüzér és páncélvadász alakulatokkal együttműködve április 22-ére már birtokba vették Ottyniát és Chlebiczyn Lesni helységeket.

Az 1. hadsereg jobbszárnyán lévő VI. hadtest seregtestei az elhúzódó felvonulás miatt megkésve, április 27-én kezdték meg a harcot. Másnap a 27. székely könnyűhadosztály egységei elfoglalták Kutyt, majd egy erőteljes szovjet ellentámadás kiszorította onnan a magyar csapatokat. A 25. gyaloghadosztály hosszú harcok árán május 15-ére foglalta el Markowka és Rungory helységeket.

A kezdeti sikerek ellenére az 1. hadsereg támadása lelassult, és május első felében jórészt csak arcvonal-kiigazító vállalkozásokra került sor. A magyar seregtestek előrenyomulását a gyenge szovjet utóvéd-alakulatokat felváltó, az 1. Ukrán Front 4. harckocsi-hadseregének 6. gárda-gépesített hadteste és a 18. összfegyvernemi hadseregének alakulatai állították meg.

Az április–májusi hadműveletek során a kitűzött célt, Kolomea és Obertyn elfoglalását nem sikerült elérni. A támadás azonban hadműveleti szempontból siker volt, mivel jelentős szovjet erőket kötött le, valamint a Kárpátok előterét visszafoglaló magyar csapatoknak sikerült kitölteniük a német 1. páncélos- és a visszavonuló német 8. hadsereg között korábban keletkezett rést.   

A harcok hevességét jelzi, hogy 1944. április 17. és május 14. között 1942 magyar katona halt hősi halált, 10193 fő volt a sebesültek, 3441 pedig az eltűntek száma.

Stark Tamás–Nagy Béla