1944. A tordai csata

„Tordai csatának” az erdélyi medence központi részéért 1944 őszén vívott harcot nevezzük. Előzménye Románia átállása volt a tengelyhatalmaktól a szövetségesek oldalára (1944. augusztus 23–28.). Budapesten ilyen éles fordulat nem következett be, ám Horthy Miklós kormányzó a teljes mértékben németbarát Sztójay-kabinetet menesztette és helyette Lakatos Géza tábornok kormányának szavazott bizalmat augusztus 29-én. Az új kormány két nehezen összeegyeztethető külpolitikai feladata a háborúból és a német szövetségből való kiválás előkészítése valamint az ország határainak védelme volt. A románok elleni akcióra a német hadvezetés jelentős segítséget ígért, ami meggyőzte a magyar katonai és politikai vezetést. Mivel Bukarest is támadásba lendült, a két állam közti, Erdélyért folytatott versengés háborús szakaszába lépett.

Az Erdélyben állomásozó magyar erőkből újjáalakult 2. magyar hadsereg élére Dálnoki Veress Lajos vezérezredes került. A támadásban a részlegesen feltöltött, ám erős tüzérséggel rendelkező 25. gyaloghadosztályra és a 2. páncéloshadosztályra várt a legnagyobb feladat. A harcokban német részről a 6. német hadsereg vett részt Maximilian Fretter-Pico tüzérségi tábornok vezetésével. A másik oldalon a 2. ukrán front legalább 40 hadosztállyal, a 4. román hadsereg pedig 12 hadosztállyal vonult fel. A stratégiai fontosságú dél-erdélyi szorosok védelmére hivatkozva a magyar csapatok először szeptember 5-én lendültek támadásba. Másnap már a Maroson túl törtek előre Nagyenyed felé, ám mivel a Déli-Kárpátokon átkelt szovjet csapatok előrenyomulása bekerítéssel fenyegetett, a szeptember 10-én a csapatokat visszarendelték a Maros mögé, Torda városáig. A támadás következtében
Románia szeptember 7-én formálisan is hadat üzent Magyarországnak.

Szeptember 13-án a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport támadást indított a tordai hídfő ellen Szentmihályfalvánál, amit a magyar II. hadtest visszavert. A szovjet harckocsik megtorpantak, de bent maradtak Alsószentmihályon. Másnap a szovjet–román csapatok nyugat felől betörtek Tordába, a 7. román kiképző gyaloghadosztály ezrederejű harccsoportja pedig rövid időre bevonult Aranyosegerbegy községbe. A Kolozsvár mielőbbi elfoglalását megcélzó szovjet–román hadvezetés másnap fokozta a támadásokat, majd magyar–német ellentámadásokra is sor került, szerény eredménnyel és nagy veszteségekkel.

A tordai csata második szakasza a szeptember 22-án indított nagyszabású szovjet–román offenzívával kezdődött. Ezen a napon a támadók közel álltak ahhoz, hogy felszámolják a 2. magyar hadsereg Torda–Aranyosegerbegy közötti védelmét és továbbhaladjanak Kolozsvár irányába. Az áttörést a 23. német páncéloshadosztály által másnap indított nagy erejű ellentámadás gátolta meg, mely döntő mértékben segítette a magyar védelmet. Szeptember 30-án a 18. román kiképző gyaloghadosztály elfoglalta Tordatúrt, ezzel elvágva a Torda–Kolozsvár útvonalat. Ezzel egyidejűleg Tordától keletre a szovjet–román csapatok 2 km mélységben tovább mélyítették hídfőjüket. A 2. hadsereg ugyanezen a napon feladni kényszerült a Tordától délre, az Aranyos déli partján addig tartott hídfőt.

A harmadik szakasz október 2-án kezdődött, amikor másfél-kétórás tüzérségi előkészítést követőn 4 hadosztálynyi erőben indult támadás a Torda–Aranyosegerbegy terepszakaszról északi irányban. A román csapatok Tordatúr déli részéből is sikerrel haladtak Torda felé. Október 4-én sikerült továbbtörniük ezen a vonalon, míg keletre egy szovjet harckocsikkal megerősített román harccsoport a hegyek közé tört be. A helyzet teljes bekerítéssel fenyegetett, ezért a város magyar védői feladták Tordát. Ezt követően a támadók tovább haladtak észak felé, míg a hátráló német–magyar csapatok igyekeztek újabb, jól védhető védővonalat kialakítani. Október 8-án a 2. hadsereg-parancsnokság kiadta a visszavonulási parancsot. Ezzel véget ért a mindkét fél által rendkívül hevesen, nagy vérveszteséggel megvívott tordai csata. Az akció támadás tekintetében nem hozott eredményt, ám hozzájárult a szovjet–román előretörés megtorpanásához, időleges lelassulásához.

Ablonczy Balázs–Nagy Béla