1945. Hadműveletek Budapest felmentésére

A szovjet Vörös Hadsereg 1944 karácsonyára körbezárta a magyar fővárost. A Budapesten rekedt német–magyar véderők megsegítését és a Margit-vonal keleti szakaszának visszaszerzését célozták a német hadvezetés által indított és kisebb mértékben magyar csapatok bevonásával kivitelezett felmentőkísérletek. Mivel a Harmadik Birodalom ekkor már érdemben csak a zalai olajmezők révén jutott üzemanyaghoz, a siker érdekében Hitler minden mozgósítható haditartalékját Magyarországra irányította.

Bár a német csapatoknak csak egy része érkezett meg újévre, a IV. SS páncéloshadtest 1945. január 1-én megindította a „Konrád” hadműveletet Tata–Almásfüzitő térségében, amit északabbra, a Duna túloldalán két újonnan kialakított hídfő biztosított. Itt január 6-án Esztergomot is sikerült elfoglalni. A következő napokban a két-háromszoros túlerőben lévő szovjet csapatok Bicske és Zsámbék térségében sikerrel állították meg a támadást. Ennek oka a kedvezőtlen terepadottságok mellett az volt, hogy a szovjet parancsnokok – Tolbuhin és Malinovszkij marsall – újabb és újabb csapattesteket tudtak mozgósítani a kezdeti német sikerek idején.

Január 9-én kezdődött a második Konrád II fedőnevű akció Esztergom térségéből. Philipp őrnagy fő feladata a Duna-menti szovjet erők szétforgácsolása, Szentendre elfoglalása és Budapest védőinek kimenekítése volt. A Duna-menti csoport hamar elakadt, ám a délkelet felé törő Westland SS ezredcsoport január 11-én elfoglalta Pilisszentkeresztet, másnap pedig az ugyanitt harcoló Wiking hadosztály 17 kilométerre meg tudta közelíteni a fővárost. A német hadvezetés ekkor ismét kísérletet tett Hitler meggyőzésére, hogy engedélyezze a Budapesten rekedt erők kitörését és kimentését. A „Führer” azonban egy délről tervezett nagyszabásúnak gondolt akció mellett foglalt állást.

A „Konrad” III. hadműveletet Berlin számára kritikus helyzetben, a lengyelországi front összeomlása után, január 18-án indították meg a Balaton és Székesfehérvár közti térségből. A meglepetésszerű akció bekerítette a déli szovjet seregtesteket, ahonnan azonban – a német gyalogság hiánya miatt – sikerült kitörniük. A támadók másnap így is elérték a Dunát és január 22-én kezükre került Székesfehérvár is. Hamarosan 25 kilométerre álltak a fővárostól. Tolbuhin azonban sikerrel rendezte erőit és január 27-én ellentámadásba lendült, mozgósítva a 104. lövész-, a 23. harckocsi- és a 30. harckocsihadtestet is. Mindennek következtében a német haderőnek február elejére fel kellett adnia a hadművelet során elfoglalt területek nagy részét.

Bartha Ákos–Nagy Béla