670/680–804. Késő avar korszak a Kárpát-medencében

A régészeti leletek tanúsága szerint a 670/680-as években új nép költözött a Kárpát-medencébe, amely mintegy felülrétegezte a korai Avar Kaganátus társadalmát. A történeti hátteret feltehetően az a változás adta, hogy a délorosz sztyeppéken uralkodó bolgár fejedelem népei a kazárok közeledtére, Kovrát kán fiainak vezetésével szétszéledtek. A legkorszerűbb sztyeppei fegyverzettel és hadviseléssel megerősödött avarság településterülete ekkor minden irányban megnövekedett, a legszembetűnőbb a Bécsi-medence megszállása az Enns folyóig.

A 681-ben a Balkánon létrejött dunai Bulgária véget vetett az Avar Kaganátus és a Keletrómai Birodalom közvetlen szomszédságának – emiatt az avarság jórészt kikerült a bizánci diplomácia látóköréből. A késő avar korszakban megoszlott a legfelsőbb irányító hatalom: a kagán és felesége, a katun mellett új méltóságviselők (jugurrus, tudun, tarkánok) tűnnek fel az írott forrásokban. Ezek szálláskörzeteire a hringtől, a Duna–Tisza-közi kagáni központtól távoli és viszonylag kicsiny, de rendkívül gazdag temetők utalnak. A 8. század folyamán a korszak vezérmotívumáról griffes–indás népességnek nevezett avarság nagy sírszámú temetői békés, paraszti életmódot folytató lakosságról tanúskodnak; ugyanakkor a korabeli arisztokrácia és fegyveres kíséretük tagjai nomád mintakinccsel díszített viseletben jártak, keleti divatnak hódoltak.

A késői Avar Kaganátus hatalmának a Karolingok kelet felé és a dunai Bolgár Kánság északnyugati irányban való terjeszkedő politikája vetett véget. Nagy Károly frank uralkodó és vezérei a 8. század végén három hadjáratot vezettek az avarok ellen. A frank grófsági szervezet fokozatosan kiterjedt Pannóniára, megkezdték a nyugati kereszténység terjesztését. A történettudomány máig vitatott kérdése, hogy mi lehetett a Kárpát-medencei avar nép sorsa, kipusztultak-e a frank (791–796) és bolgár támadások (804), valamint az írott forrásokból ismert, nagy vérveszteséggel járó belharcok következtében.

A régészeti kutatások eredményei arra vallanak, hogy az Avar Kaganátus a politikai önállóságát megőrizni ugyan nem tudta (követeik 822-ben szerepeltek utoljára a Karoling Birodalom Frankfurtban tartott birodalmi gyűlésén), a lakosság nagy része azonban valószínűleg megélte a 895. évi magyar honfoglalást, és így lényeges elemét képezi etnogenezisünknek.

Szentpéteri  József–Palovicsné Tihanyi Éva