A régészeti leletek tanúsága szerint a 670/680-as években új nép költözött a Kárpát-medencébe, amely mintegy felülrétegezte a korai Avar Kaganátus társadalmát. A történeti hátteret feltehetően az a változás adta, hogy a délorosz sztyeppéken uralkodó bolgár fejedelem népei a kazárok közeledtére, Kovrát kán fiainak vezetésével szétszéledtek. A legkorszerűbb sztyeppei fegyverzettel és hadviseléssel megerősödött avarság településterülete ekkor minden irányban megnövekedett, a legszembetűnőbb a Bécsi-medence megszállása az Enns folyóig.
A 681-ben a Balkánon létrejött dunai Bulgária véget vetett az Avar Kaganátus és a Keletrómai Birodalom közvetlen szomszédságának – emiatt az avarság jórészt kikerült a bizánci diplomácia látóköréből. A késő avar korszakban megoszlott a legfelsőbb irányító hatalom: a kagán és felesége, a katun mellett új méltóságviselők (jugurrus, tudun, tarkánok) tűnnek fel az írott forrásokban. Ezek szálláskörzeteire a hringtől, a Duna–Tisza-közi kagáni központtól távoli és viszonylag kicsiny, de rendkívül gazdag temetők utalnak. A 8. század folyamán a korszak vezérmotívumáról griffes–indás népességnek nevezett avarság nagy sírszámú temetői békés, paraszti életmódot folytató lakosságról tanúskodnak; ugyanakkor a korabeli arisztokrácia és fegyveres kíséretük tagjai nomád mintakinccsel díszített viseletben jártak, keleti divatnak hódoltak.
A késői Avar Kaganátus hatalmának a Karolingok kelet felé és a dunai Bolgár Kánság északnyugati irányban való terjeszkedő politikája vetett véget. Nagy Károly frank uralkodó és vezérei a 8. század végén három hadjáratot vezettek az avarok ellen. A frank grófsági szervezet fokozatosan kiterjedt Pannóniára, megkezdték a nyugati kereszténység terjesztését. A történettudomány máig vitatott kérdése, hogy mi lehetett a Kárpát-medencei avar nép sorsa, kipusztultak-e a frank (791–796) és bolgár támadások (804), valamint az írott forrásokból ismert, nagy vérveszteséggel járó belharcok következtében.
A régészeti kutatások eredményei arra vallanak, hogy az Avar Kaganátus a politikai önállóságát megőrizni ugyan nem tudta (követeik 822-ben szerepeltek utoljára a Karoling Birodalom Frankfurtban tartott birodalmi gyűlésén), a lakosság nagy része azonban valószínűleg megélte a 895. évi magyar honfoglalást, és így lényeges elemét képezi etnogenezisünknek.
Szentpéteri József–Palovicsné Tihanyi Éva
Fájlnév: | 02 Késő avar korszak - térkép.jpg |
Fájlméret: | 5.67 MB |
Fájltípus: | image/jpeg |
2024. 11. 05. 10:00 MTÜ 2024 | Hivatása: Kutató – filmvetítés és beszélgetés |
2024. 11. 05. 11:00 Apor Péter MTA doktori munkájának nyilvános vitája |
2024. 11. 06. 09:00 MTÜ 2024 | MTA200: Az Akadémia százkilencvenkilencedik évében – a kétszázadikról |
2024. 11. 11. 09:00 Egyházközségi képviselőtestületek történetei a ‘rövid 20. században’ | Konferencia |
2024. 11. 11. – 2024. 11. 12. Workshop | Women’s Activism and Mobility (1848–1945) |
2024. 11. 12. 11:00 Nógrády Árpád: Erdőispánságból megye. Az Árpád-kori történeti földrajz hasznáról |
2024. 11. 14. 11:00 Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2023-ban megjelent kiadványainak bemutatója |