8–11. sz. A késő avar (670/680–804) és magyar (10–11. század) régészeti lelőhelyek

A Kárpát-medencei magyar honfoglalást megelőző és az azt közvetlenül követő időszak (8–11. század) településképéről elsősorban a temetkezési helyek alapján tudunk tájékozódni. A magyar őstörténet iránt érdeklődők leginkább a „kettős honfoglalás” elméletét kötik e korszakot kutató László Gyula (1910–1998) régészprofesszor nevéhez, aki neves elődök munkásságára támaszkodott feltevésének megfogalmazásakor. Egyik meglátása szerint a késő avar kori (griffes–indás) lelőhelyek és az Árpád vezette honfoglaló magyarok temetői (telepei) nagy tömbökben kiegészítik egymást. Szakmai berkekben – néhány kivételtől eltekintve – ez az elmélet azonban nem talált elfogadásra; a mellette és az ellene szóló érvek mérlegelésekor a kutatók többsége elutasította. A vita ugyanakkor azt eredményezte, hogy a több szempontból forráshiányos 9. századot minden korábbinál intenzívebben kezdték vizsgálni a régész, történész, nyelvész és antropológus szakemberek. A magyar etnogenezis szempontjából a Kárpát-medencében élő ’őshonos lakosság’ sorsa azért fontos, mert általuk ismerhetjük meg, milyen kulturális–anyagi műveltséget hordozó népesség beolvadásával lehet számolni a 10. század során. A különböző műveltségek keveredése lenne az egzakt tudományos bizonyíték a jellegzetesen eltérő tárgyi kultúrák egyidejűsége mellett. A mintegy négyezer, 8–11. századi lelőhely között azonban ez idáig csupán néhánynál merült föl annak a lehetősége, hogy mind az avar, mind a magyar lakosság bizonyosan használta. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy ezek a Kárpát-medence különböző pontjain, eltérő természetföldrajzi körülmények között kerültek elő. A késő avar kori leletanyag tanúsága szerint egy részük megélhette a magyarok 895. évi betelepülését, és amennyiben kifogástalanul bizonyítható, hogy nem volt időbeli hiátus közöttük, akkor értelmezhetjük úgy, hogy a vizsgált időszakban az avar–magyar asszimilációra sor kerülhetett. A feltett kérdés eldöntésére egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő információ, annyit azonban leszűrhetünk a lelőhelyelterjedési térkép alapján, hogy a két egymást követő nép, az avarság és a kora Árpád-kori magyar népesség hasonló életmódjából és gazdálkodásából adódóan hasonló nagyságrendű területet vett birtokba a Kárpát-medencében.

Szentpéteri József–Nagy Béla