954. A lotharingiai és galliai hadjárat

A magyarok 954-ben az I. Ottó német király (936–973) ellen lázadó Liudolf sváb és Vörös Konrád lotaringiai hercegek biztatására keltek hadra: az uralkodó fiának és vejének hívására csapataik Karintián keresztül vonultak fel, és feldúlták Bajorországot. Ekkor azonban Liudolf – értesülvén arról, hogy apja sereget gyűjt a magyarok ellen – visszariadt egy, a kalandozók és a király közötti összecsapás lehetőségétől, és a portyázókat a lotharingiai területek irányába terelte. A hercegtől kapott vezetők segítségével a magyarok március 1-jén átkeltek a Rajnán, s hamarosan elérték Worms városát: innen már Konrád vezette őket tovább északi irányba a folyó mentén.

Maastricht vidékétől a kalandozók a lotharingiai herceg kísérete nélkül haladtak tovább, és a mai Belgium déli területeire lépve Hesbaye-t és a carbonariai erdőt pusztították. Portyájuk során a vallon vidék több monostorát is érinthették, ám a kései források tanúsága nyomán – ezekben a magyarok pusztításainak említése akár topikus elem is lehet – nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy megfordultak Soignies, Brogne vagy éppen Fosses alatt.

Minden kétséget kizáróan tudhatjuk ugyanakkor, hogy a hadjárat egyik állomása Lobbes volt. Az eseményekről Folkuin apát 980 után összeállított – vélhetőleg a szerzetesközösség szóbeli hagyományából merítő – elbeszélése kínál részletes tájékoztatást. A lobbes-i bencések a magyarok elől egy megerősített helyre vonultak vissza, amelyet a kalandozók ostrom alá vettek, ám a tradíció szerint egy zápor miatt végül visszavonulásra kényszerültek.

Hasonlóképpen megbízható forrásból, a cambrai-i főpapok cselekedeteit előadó históriából (1024–1025 k.) értesülhetünk arról, hogy a magyarok április 6-án az észak-franciaországi püspöki város alá érkeztek. Bár a kalandozók jelentős pusztítást vittek végbe, Cambrai-t – amely alatt a sereget vezető Bulcsú egyik rokona is elesett – végül nem tudták bevenni. Következő állomásuk Szent Gaugericus a közelben fekvő monostora (Saint-Géry) volt, ahonnan azután – amint arról Flodoard reimsi kanonok (megh. 966) évkönyvéből értesülhetünk – déli irányba vették útjukat, és Vermandois tartomány (Saint-Quentin térsége), valamint Laon környékének érintésével a champagne-i Reims és Châlons (Châlons-en-Champagne) városok vidékére érkeztek.

Feltűntek a felső-lotaringiai Metz közelében is, ahol a gorzei monostorra végül azonban nem támadtak rá. Utóbb Burgundiába vonultak, itt azonban betegség tizedelte soraikat. Maradékuk Itálián keresztül tért haza arról a hadjáratról, amelyről az észak-francia és vallon területek évkönyveinek tömör tudósításai úgy emlékeznek meg: a magyarok egész Galliát végigdúlták.

Csákó Judit–Nagy Béla