2024. május 27-én került sor Bécsben, a Collegium Hungaricumban A Habsburg Monarchia gyarmati múltjának felfedezése (Entdeckung der kolonialen Vergangenheit der Habsburgermonarchie) című workshopra, amely ifj. Bertényi Iván és Csaplár-Degovics Krisztián kezdeményezésére jött létre.

Az eddigi, hasonló témájú bécsi rendezvényektől eltérően, ahol elsősorban angol nyelven a rokondiszciplínák (antropológia, irodalomelmélet, kulturális tanulmányok) művelői tartottak előadásokat, a workshop azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a rendezvény főszereplői elsősorban olyan osztrák és magyar kutatók, történészek és földrajztudósok legyenek, akik eddig feltáratlan levéltári anyag alapján tudnak újat mondani a kérdésről. Osztrák részről sikerült a workshopnak megnyerni Barbara Haider-Wilsont (Osztrák Tudományos Akadémia, Habsburg és Balkán-kutató Intézet) és Walter Sauert (Bécsi Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtörténeti Intézet). Magyar részről intézetünk tudományos főmunkatársai, Csaplár-Degovics Krisztián és Demeter Gábor tartottak előadásokat. Az előadók között volt még Gyuris Ferenc földrajztudós (ELTE TTK Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék).

Csaplár-Degovics Krisztián a közös külügyminisztérium egyik szervezeti egységéről (Referatur III) tartott előadást, amely az úgynevezett „gyarmati ügyek” intézéséért volt felelős. Mivel önálló levéltári egység nem maradt fent a referatúra után, ezért nehéz a hivatal tevékenységi körének rekonstrukciója. Az előadó három, eddig ismeretlen (afrikai és albán vonatkozású) akta bemutatásán keresztül azt demonstrálta, hogy az osztrák–magyar külügyminisztériumban nemcsak más hatalmak gyarmatosítói politikájával foglalkoztak, hanem azzal is, hogy Ausztria–Magyarország milyen formában éljen a gyarmatosítás lehetőségeivel.

Walter Sauer professzor öt osztrák, cseh és magyar Afrika-utazó felfedező és vadász életének bemutatásán keresztül arra vállalkozott, hogy megfogalmazza a közép-európai származású koloniális szereplők legfontosabb jellemzőit, rekonstruálja kapcsolatukat a kor osztrák, magyar és osztrák–magyar viszonyrendszerében, és kijelölje biográfiájuk helyét az európai gyarmatosításkutatások kontextusában.

Barbara Haider-Wilson előadása a Habsburg-dinasztia Szentfölddel kapcsolatos felekezeti jogkörét és politikai attitűdjeit vizsgálta, és arra kereste a választ, hogy a dinasztia és az osztrák publicisztika által oly gyakran használt „békés kereszteshadjárat” kifejezés mit is jelentett a valóságban – lehet-e a Monarchia, és azon belül Ausztria Szentfölddel ápolt kapcsolatait a kolonializmuskutatásokon belül értelmezni.

Demeter Gábor előadása balkáni magyar utazók nyilvános és titkos jelentésein keresztül azt elemezte, hogy az utak milyen típusú tudás keletkezéséhez járultak hozzá, és ezt a tudást ki hasznosította később – az állam, a társadalom vagy más országok kormányai? Az utazók életének prozopográfiai vizsgálata egyben arra is lehetőséget nyújtott, hogy az előadó az Ausztriában kevésbé ismert Magyar Keleti Kereskedelmi Akadémia és a budapesti Kereskedelmi Múzeum történetéről új ismereteket osszon meg.

Gyuris Ferenc a Monarchia koloniális múltját egy sajátos szemszögből, az (osztrák és) magyar földrajzi társaság(ok) története felől közelítette meg. Gazdag szervezettörténeti adatokkal és a Magyar Földrajzi Társaság publicisztikai írásainak elemzésével azt vette górcső alá, hogy a magyar birodalomfél földrajzi szakírói milyen narratívákkal közelítették meg a kor gyarmatosító vállalkozásait (ambivalens, bíráló, dicsőítő). Az előadás konklúziója a korabeli magyar geográfusok vonatkozó tevékenységét és állásfoglalásait a földrajztudomány korabeli európai kontextusához viszonyítva értelmezte. 

Az előadások várhatóan tanulmány formájában is megjelennek.