Bara Péter Tamás tudományos munkatárs, Petneházi Gábor tudományos munkatárs és Tóth Gergely tudományos főmunkatárs előadást tartottak Leuvenben a Nemzetközi Neolatin Társaság (IANLS) 18. kongresszusán, amelyre 2022. július 31. és augusztus 5. között került sor.

 

Bara Péter Tamás  külön szekcióban két magyar kollégával, Szabó Ádámmal és Orbán Áronnal közösen tárgyalták a 16. századi flamand humanista Nicasius Ellebodius életét és munkásságát. Ellebodius  Flandriában született, Leuvenben és Rómában tanult, majd hosszabb páduai tartózkodások mellett Pozsonyban, a Magyar Királyságban töltötte életének utolsó évtizedét. Ellebodiusra mint a korszak kiemelkedő grécistájára tekinthetünk, akinek 206 levele mellett több mint húsz műve maradt fenn. Ezek jelentős része klasszikus és későbbi görög auktorok, így Aristotelés, Polybios, Aristophanés, ill. Nemesios műveinek kommentárokkal ellátott kiadása vagy fordítása. A szekció értékét az adta, hogy a hallgatóság teljes képet kaphatott Nicasius Ellebodiusról, amivel egyértelműen adós a kutatás. Orbán Áron a szerző életét, Bara Péter műveit tárgyalta, Szabó Ádám pedig Ellebodius leveleiről beszélt. Ellebodius művei közül élete során csak Nemesios-fordítása került nyomtatásra. További munkái kéziratos formában a milánói Ambrosiana-könyvtárba kerültek, ahol továbbra is az érdeklődő kutatók rendelkezésére állnak. A Szabó Ádám által vezetett NKFIH projekt révén hamarosan leveleit kritikai kiadásban veheti kézbe az érdeklődő közönség.

Petneházi Gábor Kasza Péterrel (SZTE-OSzK) közösen tartott előadásukban  Caspar Ursinus Velius, Wolfgang Lazius és Gian Michele Bruto kéziratban maradt magyar történeti műveiről, a kézirati hagyományról és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet által szerkeszett Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum című sorozatban tervezett kiadásukról beszéltek. Mindhárom történetíró Bonfinit igyekezett folytatni: Velius és Lazius hangsúlyozottan osztrák szempontból tették ezt, míg a megbízást eredetileg Báthory Istvántól kapó, ám a király halála után művét Bécsben majd Gyulafehérváron kétszer is átdolgozó Brutus végül egy olyan köztes narratívát igyekezett megalkotni a Rerum Ungaricarum libriben, amely a nemzeti oldal és az Ausztriai Ház méltóságára egyaránt tekintettel lett volna. A kritikai kiadással párhuzamosan készülő online verzió teszi majd lehetővé a tavalyelőtt felfedezett, monumentális trentói kézirat révén beazonosíthatóvá vált szövegváltozatok és különböző szerkesztési fázisok megjelenítését.

Tóth Gergely arról beszélt előadásában, hogy milyen kihívásokkal nézett szembe, amikor munkatársaival Révay Péter, a tudós magyar főúr Magyarország-történetét gondozta és fordította. Általánosságban elmondható, hogy a 17. századi magyarországi történetírást erősen befolyásolták a felekezeti és politikai küzdelmek, a reformáció és ellenreformáció, ezért a szerzők elfogultan ábrázolták a múltat. Forrásaikat azonban nem, vagy csak alig említik – a tudományos igényű történetírás elvárásai (lábjegyzet, pontos forrásidézet, forráskritika stb.) még nem jellemzőek ebben a korban. Mindez Révay Péter esetében is igaz: munkájában szintén nagyrészt elhallgatta az általa használt kútfőket, továbbá lutheránus főúrként és főméltóságként a magyar protestáns főrendek politikai nézőpontját, történelemképét juttatta érvényre művében, és forrásait is eszerint idézte – a szövegek szelektálásával, kihagyásokkal, bizonyos szavak megváltoztatásával a saját érdekeinek megfelelően hivatkozott rájuk. Kiadóként fontos feladat volt ezért Révay kútfőit felkutatni, és ezeket a torzításokat regisztrálni. A mű helyes értelmezéséhez szükséges volt még a mű egyéb rétegeinek feltárása, így annak vizsgálata, hogy a szerzőnek milyen viszonya van a korabeli politikai irodalomhoz, elsősorban a neosztoicizmushoz és Lipsiushoz, akinek ifjabb korában lelkes híve volt.