2024. június 5-én és 6-án, az Ústav pamäti národa szervezésében kétnapos konferenciát tartottak Pozsonyban Forced collectivization of Agriculture. Memento of the Communist era címmel. A kelet-európai kényszerkollektivizálás folyamatára koncentráló rendezvényen cseh, szlovák, román, lett és litván kutatók előadásai változatos kérdésfeltevéssel és módszertannal közelítettek tárgyukhoz, törekedve arra, hogy kiemeljék azt a hagyományos agrártörténet keretei közül. Ily módon elemezték a téma etnográfiai, jogi, filmtörténeti vagy éppen családtörténeti aspektusait is.

A konferencián intézetünket Csikós Gábor és Horváth Gergely Krisztián, a Vidéktörténeti Osztály munkatársai képviselték.

Csikós Gábor Exploring the mental effects of agricultural collectivization in Hungary [A mezőgazdasági kollektivizálás mentális hatásainak feltárása Magyarországon] címmel tartott előadást, melyben a vidék mind rosszabb társadalompatológiai (öngyilkosság, alkoholizmus, neurózis) mutatóinak hátterét vizsgálta. A központi kérdés az, hogy ezen trendek a modernizáció szükségszerű velejárói csupán, vagy kimutathatók a politikai döntések hatásai is. Az előadás öt szinten járta körül a kérdést: vizsgálta az ideologikus elvárásokat, a kommunista társadalomátalakítási projekt gyakorlatát, a nyugati országokban publikált helyzetértékeléseket, a Kádár-rendszer önképét s vele a tudományos kritika lehetőségeit, és végül egy kórtörténeten keresztül a mindennapok történetét.

Horváth Gergely Krisztián The Rationalisation and Trauma of Collectivisation in the Life Stories of Former Farmers [A kollektivizálás racionalizálása és traumája a volt gazdák élettörténeteiben] című előadásában a paraszti létre visszaemlékező egykori gazdák emlékei alapján elemezte a kollektivizálással bekövetkezett, évtizedek múltán sem feldolgozott traumát. Forrásként a Bíró Friderika által készített, a Búcsú a parasztságtól c. könyv második kötetében publikált strukturált interjúkat használta. A 114 interjú és vallomás harmada tartalmaz a tulajdonfosztás traumáját elfedő racionalizáló beszédmódokat, illetve a feldolgozhatatlan traumáról árulkodó beszámolókat. A kollektivizálás okozta trauma három síkon is kimutatható. A föld elvesztésének fájdalma mellett a vizsgált interjúkban hasonló súllyal van jelen a szabadság elvesztése és a lovak-marhák sorsa feletti fájdalom, ami az évtizedek múlásával sem enyhült.