2018 januárjának végén egy tavaly elfogadott szlovák projekt (Slovacikálne texty z územia bývalého Horného Uhorska v 16−18. storočí, vezetője Martin Homza, a Komenský Egyetem professzora) bemutatkozó rendezvényeként munkaértekezlet zajlott Szepeshelyen. A négyéves munkaterv a koraújkori Felső-Magyarországon (tehát Liptó, Zólyom, Nógrád vármegyétől keletre, az 1500−1780 közötti időszakban) keletkezett szláv−szlovák nyelvű források feltárását és kiadását célozza, a szűkebb nyelvtörténeti hozadékon túl széleskörű gazdaság- és társadalomtörténeti információkat ígérve.
A célzott forráscsoportok (szerződések, urbáriumok, végrendeletek, periratok, esküformulák, anyakönyvek, historia domus-ok, egyházi rituálék, agendák, prédikációk, alkalmi költemények stb.) az egész társadalmat átvilágíthatják, hiszen a szláv nyelvhasználat szinte mindenhol jelen volt falusi bírótól a városi magisztrátuson keresztül a főúri udvarokig. Persze problémát jelent majd az adott forrás nyelvének meghatározása, hiszen a paraszti szereplők szlovák/ruszin nyelvjárásától a szabad királyi városi polgárok lengyeles esküszövegein keresztül a lelkészek, literátusok, nyomdászok cseh vagy szlovakizált cseh nyelvhasználatáig meglehetősen széles a paletta. A terminológiai nehézségek a szimpózium során máris élénk vitákat gerjesztettek, rámutatva a szlovákságra egykor alkalmazott pannonus (egyben hungarus), slavus, sclavus, slavonicus, slovenicus jelzők jelentésvariánsaira, nem is beszélve a mai kutatók, szerkesztők dilemmájáról, amikor latin terminust kell találniuk-alkotniuk a mai Szlovákia illetve a szlovák nyelv egyértelmű megragadására. A résztvevők elvetették a munkatervben szereplő Slovacia kifejezést, helyette a tervezett forráskiadás sorozatcímeként a Monumenta Linguae Slovacae címet fogadták el. A magyarországi kutatást egyrészt Käfer István irodalomtörténész−szlovakista képviselte, aki áttekintést adott az itteni gyűjtemények régi nyomtatvány-anyagáról, a létező bibliográfiákról és szövegkiadásokról valamint a további kutatás lehetőségeiről, továbbá a projekt tagjaként Intézetünk tudományos munkatársa, Ábrahám Barna, aki hasonlóképpen a hazai levéltárak nyújtotta lehetőségeket ismertette.