Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjában dolgozó filozófusok, irodalmárok,  művészettörténészek, néprajzosok,  régészek,  történészek és  zenekutatók  szakmáik sok év alatt kialakult és folyamatosan formálódó nemzetközi normái szerint végzik munkájukat. Ugyanúgy, mint a Magyar Tudományos Akadémia más kutatóközpontjaiban, intézeteik eredményei egyszerre szolgálják a magyarság nemzeti érdekeit, és egyszerre kívánnak megfelelni a nemzetközi tudományos élet elvárásainak. Közel 200 éves története során a Magyar Tudományos Akadémia munkatársai csak akkor dolgozhattak sikerrel, ha autonóm módon választhatták ki kutatási témáikat, építhettek fel kutatócsoportokat, intézeteket és a kutatás más szervezeti formáit. Munkájuk akkor hozhatott sikert, ha mind nemzeti, mind nemzetközi intézményeik folyamatosan figyeltek társadalmi, gazdasági és politikai környezetükre, párbeszédet folytattak e területek meghatározó vezetőivel. A tudományhoz hasonlóan a médiának, a tömegkommunikációnak is vannak sok éve kialakult normái, írott és íratlan etikai szabályai. Megfelelő bizonyító anyag nélkül nincs hiteles kutatási eredmény; a források szelektív használata és meggyőző argumentáció helyett a tartalmatlan, szenvedélyes retorika súlyos, megbocsáthatatlan hiba a tudományban ugyanúgy, mint a tömegkommunikációban. Az MTA BTK bízik abban, hogy a kormány és az országgyűlés nem a kommunikáció alapvető szakmai normáit sértő sajtóközlemények, hanem, ahogyan más helyzetekben is megtörtént már, egymás autonómiáját tisztelő megbeszélések során hozza meg a magyar tudományos kutatások szervezetével, finanszírozásával kapcsolatos döntéseit. Ebben a reményben biztosítjuk szolidaritásunkról méltatlanul megtámadott kutatótársainkat, és reméljük, hogy a magyar sajtó nemes hagyományait ápoló kollégák segítenek abban, hogy az MTA Elnöksége június 15-i határozata alapján mielőbb jöjjön létre a megegyezés az MTA és a kormány között.

Budapest, 2018. június 21.