A Tudás, tájkép, nemzet és birodalom. A tájkép megismerésének és átalakításának gyakorlatai Magyarországon és a Balkánon, 1850–1945 kutatócsoport felhívása az Ismerős táj? Avagy, állam, megismerés és tájátalakítás változó viszonya a Kárpát-medencében és a Balkánon, 1800–2000 munkacímű tanulmánykötetben való publikálásra.
Kutatócsoportunk célkitűzése, hogy olyan dinamikusan változó, egymást kölcsönösen formáló természeti és emberi folyamatok lokális szintű megismerési, megértési és kezelési módszereit vizsgálja meg az 1850 és 1945 közötti időszakban, amelyek hosszabb távon hozzájárultak mind az Osztrák–Magyar Monarchia (kiemelten Magyarország), mind a Balkán területén megjelenő nemzet- és birodalomépítési törekvésekhez. A környezetről, valamint a természeti jelenségekről szerzett tudás, a természeti folyamatokba való szándékos beavatkozás és tájátalakítás a 19. században nemcsak gazdasági, hanem hatalmi érdekeket is szolgált.
Az állam gazdasági vagy jóléti intézkedések formájában olyan területeket ismert meg és vett birtokba, amelyek korábban kívül estek látószögén. Ezek a hatalmi törekvések azonban nem csupán az állami befolyás kiterjesztésének módjáról, üteméről és mértékéről nyújtanak számunkra ismereteket, hanem arról is, miként vélekedtek lokális, regionális és állami szinten a környezetről, valamint a természet és az ember kapcsolatáról. Tehát, egyrészt arra keressük a választ, hogy a különböző lokális és intézményi környezetekben hogyan változtak a tájhoz, illetve a táj átalakításához kapcsolódó megfontolások, másrészt azt, hogy ezek miként hatottak egymásra és a tájképre.
Vizsgálataink egyik fókuszát a léptékek, vagyis a lokális, regionális és globális nézőpontok és pozíciók közötti kapcsolat jelenti. Ahogy ez történeti kutatásnál megszokott, töredékes anyagból kell dolgoznunk, így a kötet egyik célja, hogy olyan közelítő kérdéseket ismerjünk és ismertessünk meg, amelyek mentén fel lehet építeni a léptékváltó elemzést. Egy lehetséges mód, hogy az egyes időszakokban nyersanyagként vagy más értékként használt anyagok, élőlények és a tájátalakító tevékenység közötti kapcsolatot, valamint mindezek társadalmi viszonyokkal és egyenlőtlenségekkel való kapcsolatát, vagyis a kommodifikáció folyamatát vizsgáljuk. A különböző szinteken folyó termék előállítás- és kereskedelem volt ugyanis a léptékek közötti kapcsolat egyik alapvető, a térben és az anyagi világban is megfogható tényezője. A kommodifikáció nem csak horizontális viszonyokat eredményezett. Így például a gazdaságilag centrum szerepbe kerülő területeket kiszolgáló feldolgozó üzemek irányítói olcsó nyersanyagokat kerestek, s ezáltal perifériákat hoztak létre, vagy megerősítették egyes területek relatív periferikus státusát. Ebbe a viszonyba az állami monopóliumot élvező nyersanyagok, vagy kincstári tulajdonú területek esetén az állami hivatalok is beléptek. A tájkép formálásában ezáltal a centrum–periféria viszonyok és az értékláncok, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek is szerepet játszottak. Ezek vizsgálata különösen releváns etnikai és birodalmi határvidékek esetén.
Rátérve a kötet második nagyobb vizsgálati kérdéskörére, a nacionalizmuskutatásból jól ismert, hogy a 19. század második felében az egyes területek gazdasági értékére vonatkozó adatgyűjtés és ezek statisztikai reprezentációja az állami működés egyik fontos területe volt. A felmérések gyakran éppen a lokális valóság módosítását, s ebben a tájra és a tájhasználatra vonatkozó jogok és kötelezettségek újrafogalmazását készítették elő. Az átalakítással kapcsolatos helyi és politikai várakozások visszahatottak a felmérés folyamatára és kimenetelére is.
Egy lehetséges harmadik fókuszpontot jelentenek azok a természeti katasztrófák, amelyek során a drámai tájbeli változások az államtól várt segítség révén teremtettek kapcsolatot politikai centrum és vidék között, a tovagyűrűző hatások esetén pedig különböző államokhoz tartozó területek között. A katasztrofálisként megélt eseményeket időnként nagyszabású, központilag irányított művelet is követte: egyrészt mérnöki és tudományos feltáró munka és tervezés, valamint a hasonló események előrejelzését célzó mérési hálózatok továbbfejlesztése vagy kialakítása. Ha a bizonyosságot és tényszerűséget sugalló mérnöki és tudományos nyelv mögé is bepillantunk, gyakran találkozunk azzal, hogy az előzetes számításokhoz képest váratlan nehézségek merültek fel. Vajon a tájátalakító munkálatok hogyan viszonyultak a helyi szinten meglevő tapasztalati tudáshoz és miképpen vélekedtek a „természetinek” tekintett folyamatokról és azok befolyásolhatóságáról/kezelhetőségéről?
A tervezett tanulmánykötet főbb témái:
Lokális, regionális és globális nézőpontok kapcsolata, viszonya a tájátalakítás során (nyersanyagok, élőlények, társadalmi egyenlőtlenségek, centrum–periféria)
Tudástermelés, birodalom és a (perifériális) területek gazdasági értéke
Természeti katasztrófák kezelése és ezzel kapcsolatos tudástermelés
Elsősorban tehát olyan, 5000-7000 szavas tanulmányokat várunk, amelyek a fenti megközelítések egyikét választják, de természetesen nyitottak vagyunk a tudás, politika és tájképátalakulás 1850 és 1945 közötti kapcsolatait ennél innovatívabban tárgyaló megoldásokra is. Az érdeklődő kutatóktól első körben 2020. november 1-jéig egy kb. 500 szavas absztraktot várunk, amely vázolja a használni kívánt fogalmi keretet és a forrásbázist is. A jelentkezőket 2020. november 15-ig értesítjük. Ezt követően az elkészült tanulmányok beküldési határideje 2021. április 30. lesz. A jelentkezéseket az és a e-mail címre várjuk.
