A napokban látott napvilágot Párizsban Ibrahim Müteferrika Traité de la tactique című művének tudományos újrakiadása. A mű a párizsi Institut de Stratégie Comparée-val kötött együttműködés eredményeként Martin Motte, az École Pratique des Hautes Études professzora előszavával és Tóth Ferenc, intézetünk tudományos tanácsadója bevezető tanulmányával és gondozásában jelent meg.
A kolozsvári származású oszmán diplomata és könyvnyomtató Ibrahim Müteferrika 1731-ben adta ki Isztambulban politikai és katonai reformokról írt művét (Usul el-Hikem fȋ Nizâm el-Ümem/Bölcs gondolatok a népek rendszeréről). Nyomdája kilencedik kiadványaként megjelent művében elemezte az oszmánok Európában elszenvedett kudarcainak okait, és reformokat javasolt az oszmán berendezkedés hibáinak megszüntetésére. A művet később gróf Reviczky Károly Imre lefordította kor világnyelvének számító franciára is. A Traité de la tactique ou méthode artificielle pour l’ordonnance des troupes/Harcászati értekezés, avagy a csapatok rendezésének módszertana című munka 1769-ben jelent meg Bécsben. A bevezető tanulmány a mű szerzőjének és fordítójának életpályáján keresztül próbálja a korabeli történelmi kontextusba behelyezni e kevésbé ismert hungarikumnak tekinthető hadtudományi munkát. A mű egyik legfontosabb újdonsága abban rejlik, hogy bemutatja az oszmán katonai és politikai elit köreiben a 18. század elején megfogalmazódó geostratégiai gondolatokat, a birodalom védelmének globális problémáit. A nyugati térképészet fejlődését, a nagy földrajzi felfedezéseket, a haditechnikai fejlesztéseket és a modern hadszervezés eredményeit és következményeit felvázolva a mű megfogalmazza az oszmán világ viszonylagos elmaradottságának általános problémáit is. Az értekezés azonban nemcsak a modern kor kihívásaira mutat rá, hanem igyekszik ezekre megfelelő válaszokat és reformjavaslatokat is megfogalmazni. E téren e kis könyv kiválóan tükrözi az 1720-as és 1730-as évek oszmán reformeszméit és az úgynevezett „Tulipán Korszak” (törökül lâle devri) időszakának nyugatos hangulatát. A korabeli szemmel radikálisnak számító katonai reformok végül elbuktak az oszmán hadseregen belül kiváltságos helyzetnek örvendő janicsárok ellenállásának köszönhetően. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a könyv első konstantinápolyi kiadása után hamar a feledés homályába merült, amelyből csak a kor világnyelvére, a franciára való fordítása után emelkedhetett ki viszonylag rövid időre, főleg az új török háború (1768 és1774 között) kirobbanása miatt. A mű legérdekesebb gondolatai rámutatnak az iszlám fundamentalizmus alapuló globális szent háborújának korabeli jelenségére és bevezetik az olvasót a korabeli keleti háborúzás modernizációs problémáinak részleteibe.
