Janek István, intézetünk tudományos munkatársa 2023. június 2-án előadást tartott Hajdúnánáson a Debreceni Egyetem és a Hajdúnánási Önkormányzat közös szervezésében megtartott Gazdaság, társadalom, politika az ötvenes évek Közép- és Kelet-Európájában című konferencián.

Az 1956-os magyar forradalom és Csehszlovákia szerepe – összefoglaló

1956-ban a hatalom Csehszlovákiában egy esetleges felkelés csíráit is elfojtotta. Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi események idején Csehszlovákia szlovákiai és csehországi részein is nagyrészt nyugalom honolt. Jelentős megmozdulásokra nem került sor. Az egyik cseh újságíró a következőképpen foglalta össze a lakosság magatartását:

„A kommunista Lengyelországban az emberek gyűjtést rendeztek, hogy a magyar felkelőknek gyógyszert és vérplazmát jutassanak, addig a csehek lottóztak és a pozsonyiak hokimérkőzésre mentek.”^[1]

Csehszlovákia átvészelte a kritikus 1956-os esztendőt, és megerősödött. Azért maradhatott el a magyarországihoz hasonló megmozdulás, mert a gazdasági helyzet és az életszínvonal összehasonlíthatatlanul jobb volt. A stabilitás eredményeként a lengyelországi és magyarországi események nem váltottak ki komoly összetűzéseket Csehszlovákiában. A másik fontos okot a vezetés gyors és határozott, egységes fellépése adta, egy gyengébb központi vezetés nehezebben tudta volna kezelni a helyzetet. A sietség indokolt volt, okkal tarthattak attól, hogy ha Magyarország kikerül a szocialista blokk országai közül, a magyar kisebbség állandó nyugtalanság forrása lesz Csehszlovákiában, ezért elsődleges érdekükben állt, hogy a forradalmat mielőbb leverjék, és a rendet helyreállítsák. Ezt bizonyítja a Rudé Právo főszerkesztője, V. Kouckỳ a CSKP 1957 márciusában Karlovy Varyban lezajlott kerületi konferenciáján – Koucký a CSKP KB küldöttsége vezetőjeként volt jelen – elhangzott beszéde:

„[…] ha a szovjet hadsereg ilyen vagy olyan okból nem tudott volna segítséget nyújtani, akkor mi hasonló módon segítettünk volna a magyar munkásosztálynak”.^[2]

A CSKP KB Politikai Bizottsága rendkívül gyorsan reagált a Magyarországon történtekre, már másnap összeültek, és döntéseket hoztak. Az 1953-ban megkezdett óvatos irányváltás és a gazdasági lépések 1956-ra meghozták a gyümölcsüket, a forradalom ezért nem terjedhetett el Csehszlovákiában. A hatalom taktikája, amely a „húzd meg, ereszd meg” elvét követte, bevált. Csehszlovákia társadalma az ötvenes években nem volt felkészülve politikai fordulatra, ez csak a hatvanas évek második felére következett be. A magyarországi eseményeket követően Csehszlovákiában a hatalom szempontjából a legtöbb probléma az írószövetséggel, majd az Ifjúsági Szövetséggel, illetve az értelmiséggel volt. Az államvezetés a megelőző intézkedésekkel el tudta érni, hogy az ifjúság tartózkodjon minden „reakciós” megmozdulástól. A vitákon ugyan felvetették a Kádár-kormány legalitásának kérdését, illetve a szovjet beavatkozás jogosságát, de aki az üléseken az ellenvéleményét hangoztatta, számíthatott a retorzióra.

A szlovákiai magyarság 1956 őszén választhatott a kisebbségi megmaradás és a történelmi túlélés, valamint a felkelés között. A józan gondolkodás kizárta a nyílt kiállást a magyar forradalom mellett. A szlovákiai magyarság körében még elevenen éltek az 1945 utáni meghurcolások emlékei, és erős lehetett az irredentizmus vádjától való félelem is, így értelmetlennek tartottak bárminemű megmozdulást. A csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbséget minden csehszlovákiai és magyarországi sorsfordulón a vádlottak padjára ültették, így történt ez 1918-ban, 1938-ban, 1945-ben, 1948-ban is. 1956-ban volt választási lehetőségük. A felvidéki magyarság megmozdulásai egy-két elszigetelt esetet kivéve nem voltak jelentősek, a passzív ellenállást választották, ettől függetlenül láthattuk, hogy a magyar szabadság eszméje kedvezőbb történelmi helyzetben a csehszlovákiai magyarok számára mozgósító erővé válhatott volna. A 1956-os események után Csehszlovákiában is megbüntették azokat, akik kiálltak a forradalom mellett, de az egész kisebbséget kollektívan büntetni már nem lehetett. Ebben az időszakban ez már nem állt érdekében Csehszlovákiának, de nem lett volna összhangban a Szovjetunió nagyhatalmi érdekeivel sem.

Janek István

 A rendezvényen elhangzott előadásokat a későbbiekben publikálják.

^[1] Pernes (1996) 524. p.

^[2] V. Kouckỳ felszólalása a CSKP 1957. március 16–17-én megrendezett kerületi konferenciáján. SÚA Praha, A ÚV KSČ, f. 19/1, a. j. 3398.