A Bölcsészettudományi Kutatóközpont kiadásában megjelent Benkő Elek, Sándor Klára és Vásáry István munkája, A székely írás emlékei. Corpus Monumentorum Alphabeto Siculio Exaratorum című kötet. A köszöntőt Fodor Pál, a BTK címzetes főigazgatója jegyzi. A 928 oldalas könyv magába foglalja a székely írásról szóló történeti tudósításokat, a székely írás feliratos, kéziratos és nyomtatott emlékeit, a székely írásról szóló korai értekezéseket és a bizonytalan jellegű vagy tévesen meghatározott emlékeket, illetve a hamisítványokat. Az olvasó tájékozódását bevezető, a székely írás történeti kontextusát megvilágító összegzés, bibliográfia, képjegyzék, valamint személy- és helynévmutató segíti. A kötet címlpaja itt látható. Megvásárolható a Penna Könyvesboltban (Bp. 1053 Magyar u. 40., hétfőn, szerdán és pénteken 13:00–17:00 óra között. Tel.: +36 30 203 1769, e-mail: ), megrendelhető a e-mail-címen, illetve a +36 1 224 6700/4624, 4626-os telefonszámon.
A székely írás – a közbeszédben ismertebb nevén „székely–magyar rovásírás” – a magyar őstörténet és a korai székely történelem régi talánya, amely a humanizmus kora óta újra meg újra fölkelti a történettudósok és nyelvészek figyelmét. Eredének kérdése lezáratlan, kevés fennmaradt emléke csak lassan, hosszas rejtőzködés után vált ismertté.
Meglepő, de tény, hogy a 18. század második feléig még a nyoma sem került elő olyan emléknek, amely hitelt érdemlően igazolta volna azokat a híradásokat, amelyek krónikákban, tudományos munkákban arról szóltak, hogy a székelyeknek egykor „valami saját betűik” voltak. Az elsőként lejegyzett, a 18. században lemásolt csíkszéki templomfelirat eredetije is elveszett, s egészen 1864-ig kellett várni, hogy Orbán Balázs megtalálja Énlakán az első, eredeti helyen fennmaradt székely betűs feliratot.
Fél évszázad múlva, 1915-ben Sebestyén Gyulának még mindig nem volt módja ennél az egynél több székely feliratot közölni. Munkája, A magyar rovásírás hiteles emlékei, mégis mérföldkő a székely írás kutatásának történetében.
Egy új korpusz terve 2012 júniusában, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoportja tudományos ülésen vetődött fel. Az akkori tervek szerint az új kötet Sebestyén monográfiájának századik évfordulójára, 2015-re jelent volna meg, azonban a filológiai előkészítés és a helyszíni ellenőrzés hosszadalmas munkája miatt a kézirat elkészítése a vártnál lassabban haladt.
E kötetben a székelyföldi, jellemzően templomokban fennmaradt feliratok és a székely írás kéziratos emlékeinek részletes bemutatása mellett helyet kaptak – eredeti nyelven és magyar fordításban – a székelyek betűit említő történeti források és a 18–19. század tudománytörténeti értékű feljegyzései, ezek az úttörő jelentőségű, de sokszor csak másodkézből ismert, részben még nem közzétett írások.
A székely írás kutatásban még soka tennivaló, ezt a munkát a minél pontosabb fogalmazással és adatolással, további elemző rajzokkal és részletes, jó minőségű fotó fotódokumentációval segíti a kötet. A szerteágazó, esetenként nehezen beszerezhető szakirodalomból bőségesen merít, kerülve természetesen a tudományon kívüli megközelítéseket és az érdemi új adatokat nem tartalmazó, ismétlő jellegű gyűjtéseket. A kötet olyan referenciaműnek készült, amely hosszabb időre a székely írás további kutatásának mérvadó kiindulópontja és nélkülözhetetlen forrása lesz.