Raimondo Montecuccoli (1609–1680) a 17. század legjelentősebb európai katonai gondolkodó volt. Trattato della guerra és a Discorso della guerra col Turco in Ungheria című műveinek francia fordítása (Mémoires ou Principes de l’art militaire, 1712.) a 18. egyik legolvasottabb hadtudományi munkája volt. A kézirat kalandos úton Magyarországról került Franciaországba. Montecuccoli halála után több kéziratmásolat is készült a főbb műveiből, és a legjelentősebb iratok V. Károly lotaringiai herceg császári főparancsnok közvetítésével jutottak el széles európai közönséghez. Montecuccoli műveit – köztük a szentgotthárdi csata részletes történetét tartalmazó Discorso della guerra col Turco in Ungheria kéziratát – több mint húsz évvel a csata után ajándékozta Conti hercegnek, XIV. Lajos király titokban Magyarországra szökött unokatestvérének.
Conti herceg – más néven François-Louis de Bourbon (1664–1709) – kora neves művelt személyisége volt, aki a katonai pályán is jeleskedett. 1683-84-ben részt vett a németalföldi és luxemburgi hadszíntéren zajló hadműveletekben. 1685. március 20-án testvérével együtt megszökött a királyi udvarból és bekapcsolódott a magyarországi törökellenes háborúba. Ennek következtében később a király megfosztotta az ezredétől. Lotaringiai Károly herceg udvarias fogadtatásban részesítette a neves francia arisztokratákat, de a két herceg közötti kapcsolatot jellemző kezdeti hivatalos ceremóniát hamarosan őszinte barátság váltotta fel. Conti herceg és kísérete a magyarországi hadszíntéren vitézül helyt állt, részt vettek az esztergomi ütközetben és Érsekújvár ostromában. Mivel Conti herceg a király engedélye nélkül utazott Magyarországra, hamarosan vissza kellett térni Franciaországba, ahol a király soha nem bocsátotta meg e kihágást. Az eset nagy port vert fel a korban és abból a szempontból érdekes leginkább, hogy ennek köszönhetően juthattak el Montecuccoli fontos kéziratai Franciaországba, amint erről az első kiadásuk gondozója, Jacques Adam is beszámolt a kötet előszavában. A korábbi Montecuccoli-kiadásokkal ellentétben, a francia kiadó külön gondot fordított a tulajdonnevek és földrajzi nevek helyesírására, valamint fontos magyarázó jegyzetekkel is ellátta a munkát. A mű tudományos újrakiadása a párizsi Institut de Stratégie Comparée és az intézetünk közötti együttműködés eredményeként Jean-Pierre Bois hadtörténész, a Nantes-i Egyetem professor emeritusa előszavával és Tóth Ferenc, intézetünk tudományos tanácsadója gondozásában jelent meg.
