2023. január 9-én Kaliforniában elhunyt Deák István, a magyar történészek korelnöke. Műveiben a 19–20. századi magyar történelem kulcskérdéseit mindig összehasonlító módszerrel, közép-európai, európai és globális összefüggésekbe ágyazva vizsgálta.

Ő vezette be az 1848-as magyar forradalommal foglalkozó könyvében a „törvényes forradalom” fogalmát. Nagy szakmai és tágabb visszhangot keltett a Habsburg Monarchia hadseregének tisztikarával foglalkozó monográfiája. A magyar holokausztkutatás egyik meghatározó személyisége volt, 2015 óta hat nyelven, több kiadásban  jelent meg  Európa próbatétele című, a II. világháború alatti kollaboráció és ellenállás problémáit elemző könyve.

Felső középosztálybeli, székesfehérvári családban született 1926-ban. Budapesten kezdte történelmi tanulmányait, a kommunista párt térnyerése késztette arra 1948-ban, hogy emigráljon. Először Franciaországba ment, Párizsban a Sorbonne-on történelmet tanult, majd Münchenben a Szabad Európa Rádiónak dolgozott. 1956-ban New Yorkba költözött, ahol továbbra is a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, és a Columbia Egyetemen modern európai történelmet tanult. 1964-ben a weimari Németország baloldali értelmiségieiről írott könyvével szerzett doktori címet. Ezt követően oktatói és kutatói pályája mindvégig a Columbia Egyetemhez kötötte. 1967 és 1978 között az egyetem Kelet-Közép-Európai Intézetének igazgatója volt. Számos magyar kollégát segített amerikai publikációs és oktatási lehetőségekhez. Már az 1970-es évektől rendszeresen járt „haza”, Magyarországra, ahol alapos levéltári kutatásokat is folytatott. Itthoni szakmai otthona a Történettudományi Intézet volt.

Többek között neki köszönhető, hogy az USA kormánya 1978-ban visszaadta hazánknak a Szent Koronát. Húsz éve működik a Columbia Egyetemen a róla elnevezett vendégtanárság. 1990 májusában választották az MTA külső tagjává.

Utolsó munkája önéletírása, amely a Kronosz Kiadó gondozásában ez év nyarán jelenik meg.