Magas homlok, a beszélgetőpartnerre figyelő, őszinte érdeklődést mutató szemek, egyértelmű, szépen formált mondatokba öntött, határozott, de mérlegelő gondolkodást tükröző beszédmód. A termőföld és művelői életének szerető ismerője és kutatója, a modern kor magyar agrártársadalmának legjobb ismerője, ugyanakkor várostörténet szerkesztője és írója. Nem pusztán egy - egy korszak részproblémáinak elmélyült forrásfeltáráson és forrásértelmezésen alapuló szakértője, hanem tág egyetemes történeti horizontú magyar történész. Az egyik legeredetibb gondolkodású huszadik századi magyar történész, Szabó István tanítványa, emberi, szakmai, oktatói habitusának méltó folytatója. Szülőföldjéhez és Debrecenhez, a debreceni egyetemhez elválaszthatatlanul kötődő, de csillagórás pillanatokban szakmáján és szűkebb hazáján túlmutató feladatokat vállaló közéleti személyiség. Politikai szerepvállalásai sem szalmailag, sem emberileg nem gyengítették, vitapartnerei és nem ellenségei voltak. Megkérdőjelezhetetlen tekintélyű professzor sok-sok hűséges tanítvánnyal. Fegyelmezett és empatikus kolléga, különleges, rendkívül megtisztelő feladat volt számomra, hogy 2007 és 2015 között segíthettem Orosz Istvánt a Magyar Történelmi Társulat vezetésében. Ideális első számú vezető volt, érdemben egyeztetett munkatársaival, mérlegelt, majd egyértelmű döntést hozott. Ha probléma merült fel, megoldást keresett, nem bűnbakot. 

Egyik interjújában beszélt arról, hogy a folyamat láttatása a legfontosabb történetírói feladat. Pályafutása során igen bonyolult társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális folyamatokat magyarázott és értelmezett, munkássága arra emlékeztet, hogy az őszinte és tevőleges humanizmust nem utalhatjuk a múlt emlékei közé.